Janne Teller az a kortárs írónő, aki képes pillanatok alatt kizökkenteni a komfortzónánkból és ezt meg is teszi. A Semmi című regényével világsikert aratott és komoly érzelmeket váltott ki az egész világon. Sőt itthon elég komoly vitákat is gerjesztett; szabad-e , kell-e egy 14 éves fiatalnak ezt a regény olvasnia. (Személyes véleményem szerint igen.)

Minden című munkája nem egy regény, hanem egy novelláskötet. Először ettől egy kicsit húzódzkodtam is, nem igazán az én műfajom a novella. Mindig is lebecsültem egy picit. Hogyan is lehetne meg írni egy jó történetet pár mondatban? Janne Teller a novellákról kialakított negatív nézeteimet porrá zúzta. Annyira mellbe vágóak, hogy egy-egy történet végénél arra gondoltam, ennyi?, nincs tovább?, hogy hogy lehet ez? A kötetben nyolc novella kapott helyet. Mindegyik novella igazából egy egyszerű hétköznapi történetből indul ki, nem kell semmi extrára gondolni, de a mondanivaló, a mögöttes tartalom, az emberi érzések, melyek a felszínre jönnek, azok teljesen felforgatják az olvasó érzéseit és gondolatait.

Benne van a rasszizmus, a gyűlölet, gyermekbántalmazás, az erőszak különböző formái. Csupa, csupa olyan témák, amelyek ott vannak a mindennapjainkban csak nem tudunk róluk vagy nem akarunk tudni róluk. Pedig mennyire fontos lenne, hogy kibeszéljük, megbeszéljük ezeket a kényes témákat hiszen, csak így lehetne erélyesen fellépni ezek a szörnyű dolgok ellen. Az írónő ezt tolja az arcunkba. Hiszen erről szól minden...

Gyerekként melyik fiú nem álmodik egy menő lombházról vagy másik nevén egy fabunkerről? Ebben az ifjúsági regényben két fiatal fiú egy 13 emeletes lombtoronyházban lakik. Ahol minden full extra megtalálható, már ami egy 9-10 éves gyerek számára fontos. Van benne többek között limonádé szökőkút, tekepálya, de még emberevő cápák medencéje is. A könyv főszereplői Andy (a könyv írója) és Terry (a könyv illusztrálója) két jó barát, akik a maguk örömére hozták létre ezt a remek lombházat. Hőseink könyvírásból és annak illusztrálásból élnek. A bonyodalom is ebből lesz, hiszen péntekig le kell rakniuk az új könyvüket a kiadójuk felé, amiből természetesen még egyetlenegy oldal sincsen megírva.

A könyvben szinte több az illusztráció, mint az írott szöveg. Ezen nyilván lehetne vitatkozni, hogy jó-e vagy sem. Egy biztos, hogy a rajzok egyszerűen zseniálisak, jól néznek ki, emellett még felnőtt fejjel is jókat nevettem rajtuk. A könyv olvasása közben már-már elszégyelltem magam, hogy olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, aki össze-vissza röhög még a legbénább poénokon is. Sokszor vagyunk bajban, hogy 9-10 éves fiúknak milyen könyvet ajánljunk. Ez a könyv tökéletes arra, hogy olyan fiúkkal is megszerettessük az olvasást, akik még nem kaptak rá az izére. Nem lesz sok szöveg, ami elrémisztené őket, miközben tele van viccesebbnél viccesebb illusztrációkkal is; és valószínűleg azonosulni is könnyen tudnak a főszereplőkkel.

A kérdés már csak az, hogy sikerül-e a fiúknak a rengeteg kalamajka és repülőmacska, dühös óriásgorilla között időben leadniuk a könyvüket? Vagy mehetnek vissza az állatkert majomházába majmokat helyettesíteni?

Magyarul eddig három kötete jelent meg a sorozatnak, melyekben a lombtoronyház kötetről kötetre gyarapszik. Angol nyelven már a 104. emeletnél járnak a fiúk, izgatottan várom a további fordításokat is.

Gerald Durell már 1956-ban megírta regényét, amit én is szeretnék bemutatni Nektek. Mondhatnák, hogy "Úristen, 1956-ban írták, hát ezt én biztosan el nem olvasom, biztosan valami régi vacak.", Nekik üzenem, hogy ez egy komoly tévedés! Egy remek, hangulatos, szerethető családregényről van szó, amit napjainkban is különös élvezettel lehet olvasni. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint hogy 2016-ban újra kiadták.

Főszereplőink egy anyuka, aki elvesztette a férjét; Larry, a művészi vénákkal megáldott szabadelvű író (aki a későbbiekben tényleg elismert íróvá vált, leghíresebb munkája az Alexandriai négyes); Leslie a fegyverimádó testvér; Margo, a kamaszodó tinilány; és természetesen Gery Durell, a természet megszállottja.

Gerald Durrell fontosnak tartotta, hogy élete történetét megossza a nagyközönséggel, másrészt az írással kívánt pénzhez jutni, hogy valóra váltsa egyik legnagyobb álmát, miszerint létrehozhasson egy parkot a veszélyeztetett állatok számára.

A cselekmény Londonban kezdődik, ahol a család egy hirtelen elhatározás után úgy dönt, hogy elköltöznek, mégpedig nem máshova, mint Korfu szigetére. Képzeljék csak el, amikor a tipikus görög mentalitás találkozik az angolokéval, ami már önmagában mulatságosan hat. De gyorsan akad segítőtársuk, aki minden nehéz helyzetben segítséget nyújt a családnak, ő nem más, mint Szpiro. Bevallom őszintén, ő volt az egyik kedvenc karakterem. Egy kedves, nagyszájú ember, aki tűzbe megy azokért, akiket szeret. Jó tudni, hogy éltek ilyen emberek.

A kicsi Durrell természetimádata az új környezetben sem hagy alább, folyamatosan a szigetet járja, felfedez, érdeklődik, kutat és természetesen be is gyűjti az állatokat. Gery nem jár iskolába, édesanyja folyamatosan tanítókat keres a számára, több-kevesebb sikerrel. De gondoljunk csak bele, egy gyerek, aki azzal foglalkozik, ami iránt érdeklődik, maga tanulja meg amire szüksége van. Ez lehetett az igazán felhőtlen gyerekkor! Rengeteg élőlényt és annak életét is megismerhetjük a könyvből. Például tudták, hogy létezik egy olyan élőlény, amit úgy hívnak, hogy tengeri uborka? Hát én nem.

Miközben főhősünk kutatásait végzi, bele-bele pillanthatunk a testvérei életébe is. Higgyétek el, cseppet sem lesz unalmasabb, Gerald bizonyos időközönként biztosan kiborítja a családját az állataival. Nekem az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Gery a begyűjtött siklóit a kádba tette, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat. Igen ám, de időközben jól meg is feledkezett róluk, és amikor a testvére fürdeni szeretett volna, akkor a szívroham majdnem elvitte. Lássuk be nem szívesen lettünk volna a helyében.

Egy szó mint száz, ez a könyv egy humoros, élettel teli családregény. Egy jó tanács: ne olvass Durell-t nyilvános helyen, ha nem tudod visszafojtani a nevetésedet, még a végén azt hiszik, hogy bolond vagy! :)

De miért is jó Durrellt olvasni? Mert megmutatja nekünk, hogy milyen szép helyen is élünk, mennyire csodálatos ez a világ, milyen fantasztikus a természet. Aki kedvet kapott hozzá, könyvein keresztül nyomon követheti Gerald életét és álmának megvalósulást: Jersey-szigetén létrehozta az állatkertjét, ami a mai napig működik. Élete végéig elkötelezett híve és úttörője volt a veszélyeztetett állatok megmentésének.

Életükről sorozat is készült, amit Magyarországon Durrellék címmel adtak le. Külön érdekesség, hogy még Magyarországon is van szobra Gerald Durrellnek, mégpedig a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban.

Jó olvasást!

Michael Peinkofer német származású sci-fi író, aki egy nap úgy gondolta, hogy megpróbál fiataloknak szóló fantasztikus regény írni. És milyen jól tette! A most bemutatott "A griff bűvöletében" egy regénysorozat első darabja. A könyv olyan sikeres lett, hogy már nálunk is a negyedik kötete jelent meg.

Számomra örömteli volt, hogy a könyv főszereplője egy lány, akinek nem túl egyszerű hétköznapjaiba nyerünk bepillantást. Annak ellenére, hogy egy lány a könyv főhőse egyáltalán nem csak lányoknak szóló könyvről van szó. Sőt úgy gondolom, hogy végre született egy olyan ifjúsági, fantasztikus regény, amely mindkét nemnek nyugodt szívvel ajánlható.

A főszereplő Melody Campbell, aki számkivetett az iskolában, állandó gúnyolódások tárgya az iskola és a sziget nagymenőjének köszönhetően (Mert Melodyék egy angliai szigeten laknak.). Egy erős női karaktert ismerhetünk meg Melody személyében, aki a jéghegy hátán is megél, miközben küzd az igazáért. De mire is menne egy főhős önmagában? Természetesen szüksége van egy kedves, félénk, nem túl tökéletes szárnysegédre, ebben a könyvben Roddynak jutott ez a megtiszteltető szerep. A fiú,  aki kiáll a barátjáért még akkor is amikor nagyon fél, összeszedi a bátorságát és ringbe száll az igazságért. Röviden így jellemezhetjük a két legfontosabb karaktert, akiknek a hétköznapjai egyáltalán nem rózsásak, hiszen állandó támadásoknak vannak kitéve. De ha ez még nem lenne elég, valami fantasztikus és mint később kiderül nagyon veszélyes dologba keverednek bele. Barátaink egy különleges tojást találnak, amelyből nemsokára egy griffmadár fog kikelni. A griff és Melody között egy különleges kapcsolat fog kialakulni, elválaszthatatlanok lesznek egymástól, de nem kevesen vannak azok, akik holtan szeretnék látni ezt az ősi lényt. Ebben az első kötetben a háború elkezdődik de  még csak körvonalazódnak az erőviszonyok a két tábor között. A sötét oldal sárkányokkal készül, míg Melodyék és Agravain a griff próbálnak felkészülni az összecsapásra.  

Peinkofer úgy ír a könyvéről, hogy már régi vágya volt, hogy írjon egy olyan könyvet amelyben egy griff a főszereplő és nemcsak a sárkányok háttér szereplőiként jelennek meg. Meg kell még említeni Helge Vogt-ot is, aki remek illusztrációkat készített a könyvhöz, hogy még könnyebben eltudjuk képzelni ezeket a fantasztikus lényeket. A Gryphony szintén egy olyan regény, amely lehet "kapunyitó" könyv. 12-14 éves korosztálynak egy olyan munka, amely az első lépcsőfok lehet az olvasás öröméhez és a későbbiekben olyan klasszikusokhoz is eljuttathat mint az Eragon vagy Tolkien világa. Érdemes belevágni Melody és Roddy oldalán ebben a kalandba!

Jó olvasást!

Ebben a könyvajánlómban egy nagyon komoly és elgondolkodtató szakirodalmat fogok bemutatni. A könyv, ahogy a címe is mutatja a 20. század egyik legnagyobb tragédiájával a holokauszttal foglalkozik. A témájából fakadóan is nagyon nehéz írni róla, főleg úgy, hogy egy történésznek tárgyilagosan a tényekre fókuszálva érzelemmentesen kell bemutatnia az eseményeket.

Karsai László arra vállalkozott, hogy a 20. században történt holokausztot az elejétől a végéig bemutatja számunkra, ami lássuk be nem tűnik egy kicsi feladatnak. Az első fejezetben leírja, hogy kik, hogyan és mennyit foglalkoztak már a témával, ki miben mérvadó. Említést tesz a holokauszt tagadókról is, de mivel egy elismert történészről van szó, ilyen és hasonló vitákba nem is hajlandó belemenni. Aki még egyáltalán nem olvasott semmit a témáról annak sem kell megijednie, hiszen a szerző nagyon tudatosan az alapfogalmaktól indít, mint például az antijudaisták, antiszemiták fogalma és fokozatosan építi fel az elkövetkező eseményeket.  Logikusan pedig Hitlerrel és a zsidókkérédésével érdemes elindítani a könyvet, mit miért cselekedett, mennyire volt előre eltervezve a zsidókérdés megoldása? Ezekre mind mind választ kapunk a könyvből. Számomra meglepő volt, hogy például a németek nagy része nem volt teljesen elragadtatva Hitler zsidópolitikájától, sokan kiálltak zsidó barátaik mellett, de sajnos a későbbiekben az érdemi ellenállás elmaradt. Sokat elárul a korszak Németországáról az 1930-as évekből fenmaradt közmondás: "Hallgatni arany, beszélni Gestapo."

Karsai László könyvében sorra veszi, hogy az egyes országokban, hogyan zajlott le a zsidók kiirtása. Melyik ország hogyan viszonyult a kérdéshez. Először Nyugat-Európát mutatja be, majd a későbbiekben Kelet-Európát, a magyarországi történésekkel pedig külön fejezetben foglalkozik. Nagyon érdekes volt látni, hogy egyik vagy másik ország milyen taktikát, politikát választott. Míg például a norvégok teljes mértékben alá rendelték magukat a náci hatóságoknak, addig például a dánok mindent megtettek, hogy áthúzzák a nácik számításait. De meg kell említenem az olasz hatóságok és Mussolini hozzáállását is a kérdéshez. Meglepetésemre egészen 1944-ig egyáltalán nem mutattak hajlandóságot arra, hogy a zsidókat kiszolgáltassák a németeknek, ezt a kérést nem egyszer megtagadták. Nagyon sokáig Magyarország is hasonló politikát fog követni. Sajnálatos módon Kelet-Európában sokkal jobban fog működni a hitleri gépezet, Szerbiában, Horvátországban, Romániában nagyon komoly népirtások zajlanak le, úgyhogy igazi ellenállást sem a zsidók, sem az adott ország többi lakosa nem fejt ki. Az egyes országokkal foglalkozó fejezetek a becsült veszteségi számadatokkal zárulnak.

A szerző ír az Einsatzgruppék "munkájáról" is. (Igazi halálosztagok, akiknek a zsidók elpusztítása volt a feladatuk.) Itt is volt egy olyan rész amin erőteljesen meglepődtem. A háború elején 1941-42-ben sokszor kérték az Einsatzgruppék a hadsereg segítségét, a zsidók elpusztítására, de a parncsnokok általában nagy felháborodás közepette utasították vissza ezeket a kéréseket. Természetesen az idő előrehaladtával ez mind megváltozott.

Külön komoly fejezet foglalkozik a magyarországi eseményekkel. A szerző egészen az Osztrák-Magyar Monarchiáig visszamegy, hogy pontosan betudja mutatni a politikai antiszemitizmust, ami hazánkban uralkodott. Egészen a Szálasi-rendszer zsidópolitikájáig eljutunk és megismerhetjük a magyarországi zsidóság exodusát is.

Az utolsó fejezetek egyikéban a Zsidó Tanácsokról volt szó. Bevallom őszintén korábban, nem hallottam ezekeről a tanácsokról. A Zsidó Tanácsokat a nácik hozták létre a megszállt országokban, ahova vezető zsidó értelmiségieket választottak. Az ő feladatuk volt, hogy segítség a náci hatóságok munkáját. A szerző nem törekszik rá, hogy megítélje, hogy a tanácsok tagjai jó vagy rossz emberek voltak-e, inkább csak tényeket rögzít.

Karsai László bevezetőjében azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ha valakit már megérint vagy tanul a leírtakból, akkor a munkája nem volt hiábavaló. Szerintem tökéletesen teljesítette a célkitűzését. Tárgyilagosan, de mégis élvezetesen szívhez szólóna tárja elénk a 20. század legnagyobb tragédiáját. Ismeretszerzés és tanulás céljából is kiváló munka. A könyvet jegyzetek, felhasznált irodalmi lista, névmutató, földrajzi nevek mutatója, kronológia teszi még hatékonyabbá.

Jó olvasást!

A virradat ígérete eddigi olvasmányaim egyik legintelligensebb és legőszintébb regénye. Romain Gary az a francia szerző, aki kétszer is elnyerte a Goncourt-díjat. Ami azért is nagy dolog mivel egy francia író életében csak egyszer nyerheti el ezt a díjat. Neki azért is sikerülhetett ez a bravúr, mert az egyik regényét amit díjaztak, azt Emile Ajar álnéven írta.

A virradat ígérete egy önéletrajzi regény, de úgy gondolom még annál is több. Egy életnek és annak minden egyes mozzanatának elemzése. Gary gyermekkorától kezdve mutatja be az életét, de csak azokat a történeteket osztja meg velünk, amit úgy gondol, hogy fontos elmesélnie számunkra. Például arról többször is olvashatunk a regnyben, hogy 1932-ben sikerült megnyernie egy pingpongversenyt, de arról szinte említést sem, hogy a második világháborúban egy igazi háborús hőssé nőtte ki magát.

A regény fő szálát Romain Gary és az édesanyja kapcsolata adja. Betekintést nyerhetünk, hogy milyen mélységekig juthat egy anya-fia kapcsolat, néha-néha az imádat, a szerelem határát súrolva. Lássuk be minden ember számára az egyik legerősebb érzelmi szálak az édesanyjához fűzik. De az ő kapcsolatuk mégis több, mégis más, mint amit a fejünkben elképzelünk. Az anya mindenre képes a fiáért, bármikor képes lenne akár az életét is feláldoznia érte. Piedesztára emeli a fiát, nagy jövőt jósol neki és ezt folyamatosan súlykolja is bele. Romain Gary nem rejti véka alá az érzelmeit, végig őszibtén beszél a kapcsolatukról, a mindent elsöprő szeretetről, amely egyben komoly terhet és elvárást is magában rejt. Folyamatosan marcangolja magát, hogy valamiben tehetséges legyen, nagyszerű, hogy az anya életének értelmet szerezzen. Egy igazán mélységes, szeretetteli és mégis önző kapcsolatot. Gary mindent megpróbál, hogy sikeres legyen, de ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Az író az egyik kedvenc jelenetemben leírja, hogy miért is lesznek a művészek, néha szomorúak, magányosak vagy akár őrültek. Gary véleménye szerint egy igazi művész egy idő után rájön, hogy tovább már nem tud fejlődni, az emberi határok végesek nem lehet elérni a tökéletes állapotot. Egy igazi író, művész sosem elégedett a munkájával mindig jobbat akar, a legjobbat, de ez lehetetlen. A regényből remekül kirajzolódik, hogy Romain Gary is egy ilyen művész, mert egy művész a legjobbak közül.

Romain Gary jelentkezik a francia hadseregbe, pilóta akar lenni. Elkezdi a tiszti kiképzést, de a kiképzés végén nem fogja megkapni a tiszti rangot, mivel ő nem igazi "francia". Ennél a résznél ismét el kellett gondolnom az egész világról. A náci Németország ellen készülő Franciaországnak a legfontosabb válogatási szempontja, hogy ki az igazi francia és ki az aki nem. Sajnos a világ mintha ezeken a saját maga állított akadályokon sosem lenne képes átugrani. Ennek ellenér a háború végére az író egy kitüntetett francia hős lesz.

Egy olyan regényt vehet az ember a kezébe, amely nemcsak egy színes éleutat tár elénk. Sokkal többet tanít nekünk, az életet. A saját története által mutatja meg nekünk, milyen fontosak az érzelmek, a kitartás, az álmaink. És a legfontosabb tanítása, hogy minden körülmények között emberek tudjunk maradni.

Jó olvasást!

Immár ötödik részéhez érkezett az Anjouk című magyar történelmi regénysorozat Bíró Szabolcs tollából. A negyedik rész vége elég drámaira sikerült, úgyhogy már nagyon vártam, hogy az ötödik kötetet megkaparintva belevessem magam az olvasásba. Sokan panaszkodtak, hogy a negyedik részben keveset hallottunk a Bátor családról, őket már a legelején szeretném megnyugtatni, hogy ebben a részben újra láthatjuk a Bátor dinasztia utolsó leszármazottját, Bátor Szilárdot. Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy ennek a kötetnek ő lesz az egyik meghatározó szereplője.

Bátor Szilárd nagy viszontagságok közepette visszakerül a lovagi vérkeringésbe, szép lassan szembe kell néznie a saját sorsával, személyiségével. Ki is ő valójában? Mit várnak el tőle? Képes lesz megbirkózni apja örökségével? Vajon milyen hatással lesz rá, hogy apja egyik legjobb barátja lesz a gyámja? Bátor Szilárdnak hirtelen nagyon komoly utat kell bejárnia és szinte egyik pillanatról a másikra fel kell nőnie. Nem tagadhatja meg az apai örökségét, ő neki is egy nagy lovagnak kell lennie, mint korábban az apja is volt. Sosem könnyű megfelelni a felmenőinknek, főleg akkor, ha konkrétan az apánk az udvar és a király első lovagja volt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy láttam Szilárdban az apja személyiségvonásait, de mégsem lehet ugyanarról az emberről beszélni.

Számomra az öt rész közül ez volt a legérzelemdúsabb, legdrámaibb. A könyvből az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Szilárd visszaszökik a kovácsműhelybe, ott keresi a menedéket a világ elől. De az öreg mester tudja, hogy a fiút el kell engedni, neki más utat jelölt ki a sors. Elkészítik Bátor Szilárd lovagi kardját, együtt. Az egész jelenet egy ünnep, szertartás apa és fia között. Nem kellenek szavak, a fáradtságos munka, a precizitás többet mond minden szónál. Ez a jelenet tökéletesen bemutatja apa és fia közötti tökéletes kapcsolatot, a bensőséges szertetet. Úgy gondolom, mindenki ilyen kapcsolatra vágyik az apjával.

De túl szép lenne, ha csak csupa és szép dolog történne a regényben, nem is lehetséges, hiszen maga az élet sem ilyen. Korábbi köteteknél már többször írtunk Zách Feliciánról és az ő pokoljárásáról és mindig az volt az emberben, hogy vajon mikor fog megtörténni az elkerülhetetlen, és hogy fogja megoldani az író? - Hát tökéletesen. Olyan történetet szőtt bele Bíró Szabolcs a regénybe, ami akár igazából igaz is lehetne Zách Feliciánra és az általa elkövetett merényletre nézve. Bevallom őszintén, a szívem sajdult bele, miközben ezeket az oldalakat olvastam.

Károly Róbert láthatóan öregszik, de még erős uralkodó. De vajon a környező országok is elhiszik ezt? Bátor Szilárd ki tud lépni apja árnyékából és betudja teljesíteni a sorsát? Mi lesz a sorsa a Fehér sárkánynak és családjának?

Élmény volt olvasni az Anjouk ötödik részét. Nyugodtan mondhatom, ahogy haladunk előre a történetben, az irónak kötetről kötetre sikerül újat mutatnia. Egy szó mint száz, kihagyhatatlan.

Éljenek a Bátorok! Jó olvasást!

Benyák Zoltánt egy nagykanizsai író-olvasó találkozón ismertem meg. Előtte soha nem olvastam tőle még semmit, de a személyes találkozás hatására, gyorsan el is olvastam a Nagy illúzió cimű könyvét. (Bővebben írtam már a könyvről a blogon.) Itt mesélt arról, hogy dolgozik egy új regényen, aminek az alapsztorija két ember szembenállása, akik újra és újra végigküzdik magukat a történelmen. Már ekkor sikerüt elérnie azt a hatást, hogy én ezt a regényt el akarom olvasni. Lássuk is mit is váltott ki belőlem Az utolsó emberig.

A történet középpontjában két férfi áll, akik mindig teljesen ellentétesen gondolkodnak a világról és az emberekről. Van egy főhősünk, aki szereti a szabályokat, törekszik a jóra, próbál másokon segíteni. Fontos neki, hogy minden a helyes irányba mozogjon. A másik oldalon pedig, aki az ember ősi ösztöneit kívánja megmutatni, aki kisérletezik, semmitől sem riad vissza. Egy igazi jó és rossz csatája, gondolhatnánk legelsőre, de ahogy haladunk előre a regényben, lesznek pontok ahol kezdünk elbizonytalanodni. Tényleg mindig a jó fiú győz? Ki egyáltalán a jó fiú? Lehet egyetemes igazságokat kimondani az emberiségre? Benyák Zoltán karakterei minket embereket mutat be, egy tükröt tart elénk, szinte a vesénkbe lát és az elménk legsötétebb kis bugyraiba is be tud férkőzni. Kiválóan kitalált és megkomponált szereplőket vonultat fel. De talán túl egyszerű lenne a küzdelem, ha csak egymásra kellene koncentrálniuk ebben az eszeveszett körforgásban. Ugyanis minden egyes életükben megjelenik a vörös hajú nő, akihez főhősünk folyamatosan vonzódik, nem tudja elengedni, de az igazságot sem képes felfedni előtte.

Mint említettem, több különféle korszakban játszódik a történet. Mindig különös izgatottsággal vártam, hogy a főszereplők kiknek a bőrébe és melyik korszakban bújnak bele. Így járhattunk a gyarmatosítás korában, Franciaországban Sade márkival ismerkedhettünk meg, találkozhattunk Hasfelmetsző Jackkel, de a távoli jövőbe is eljutunk, ahol a végső összecsapásra is sor kerül.

A regény lebilincselő, feszültséggel teli, folyamatos játszmák, harcok színtere. Küzdelem az emberek lelkéért, az igazságért... vagy valami másért? Számomra a történet egy fejlődésregény is, hiszen a karakterek folyamatosan; életükről életükre fejlődnek, okosodnak, taktikáznak. A regény egyik legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy mindig kellenek jóhiszemű, szentimentalis és kicsit naiv emberek. Akik kiállnak egy ügyért, egy emberét vagy bármiért amit fontosnak tartanak. Így lehet apránként jobbá tenni a világot és az embereket is. Különben a rideg valóság ténylegesen maga alá gyűr minket. Az utolsó emberig harca egyben a napjaink háborúi is, amit mindannyian megvívunk nap mint nap.

Remek regény, ki ne hagyjátok! Jó olvasást!

Mindenkinek szüksége van egy hősre ,egy példaképre, akire büszke lehet az ember, akiből erőt lehet meríteni, akire fel elehet nézni. A városok életében sincsen ez másképpen. Kell egy személy, egy hős, egy kultikus figura, akit mindig példaképként lehet állítani a város lakóinak. Nagykanizsa városának is megvan a saját hőse, aki nem más mint Thury György, Nagykanizsa egykori várkapitánya. Napjainkban is több fontos kanizsai intézmény is viseli a nevét, többek között a nagykanizsai múzeum és az egyik helyi szakközépiskola is.

Müller Veronika nem túl vastag könyvét 1971-ben írta meg amikor a város Thury György halálának 400 évforulóját ünnepelte. Őszintén először féltem, hogy egy 1972-ben megírt könyv mennyire lehet aktuális és használható. De szerencsémr pozitívan csalódtam, egy nagyon jól végiggondolt jól megírt levéltári forrásokra hivatkozó szakmai munkáról van szó.

A könyv első felében megtudhatjuk, hogy mit is csinált, mi is volt Thury feladata, amíg ki nem nevezték Kanizsa várának kapitányává. Majd részletesebben is olvashatunk a kinevezéséről. A könyv következő fejezetében részletesebben megismerkedhetünk magával a várral is. Milyen állapotban van, milyen fegyverek állnak rendelkezésre. Érdekes volt számomra, hogy ezek a korabeli palánkvárak mennyire rossz állapotban voltak a korszakban. Kanizsa várának  jelentősége Szigetvár elestével nőtt meg igazán. Egy várkapitányi kinevezés is komoly elismerésnek számított a korszakban, de egy percig se gondoljuk, hogy Thury György irigylésre méltó helyzetben volt. Folyamatos utánpótlási gondokkal küzdött,a zsoldok sokszor nem érkezet meg és gyakran éheztek a katonák is. Sőt még maga a kapitány sem kapta meg rendszeresen a fizetését.

Sokszor gondolják az emberek, hogy a török elleni háborúk csak a haza védelméről szólt és a katonák bármikor az életüket áldozták a hazáért. A valóság egy kicsit árnyaltabb, ahogy ez a könyvből is kiderül. Természetesen voltak olyan szituációk amikor olyan bátorságról és önfeláldozásról tettek tanúbizonyságot, ami komoly példaként szolgáltak. De a végvárakban szolgáló katonák többsége zsoldosok voltak, akiket ha nem fizettek ki egyszerűen tovább álltak vagy kifosztották azokat a jobbágyokat, akiket meg kellett volna védeniük.

Thury György rövid ideig volt Kanizsa kapitánya, de amilyen rövid volt annál sikeresebb. Rengeteg borsot tört a törökök orra alá, rajtuk ütött, harcba bonyolódott velük nem hagyta őket nyugton. A villongások és a portyázások folyamatosak voltak ebben az időszakban, annak ellenére, hogy elviekben béke volt. 1571-ben Orosztony közelében tőrbe csalják és megölik a várkapitányt.

Egy biztos, hogy Thury György meghatározó és kultikus figurává vált Nagykanizsa életében. A könyv jól és alaposan meg van írva. Aki szeretné megismerni belőle Thury György életét és munkásságát az nem fog csalódni benne. Miközben Kanizsáról és a korabeli viszonyokról is rengeteg újat lehet tanulni.

Jó olvasást!

Már a tavalyi év decemberében megjelent a kultikussá való Anjouk-sorozat legújabb, negyedik kötete, de én még csak most kaparintottam a kezeim közé. Lássuk is gyorsan, mire jutottam az új regénnyel kapcsolatban!

A Bátor családtól a harmadik kötetben elbúcsúztunk, ki örömmel, ki szomorúan, ki dühösen, mindenki a vérmérsékletének megfelelően. De hát a történelem kereke nem áll meg, ugyanúgy, ahogy a regényfolyamé sem. Károly Róbert már egy megerősödött, Európában meghatározó ország élén áll. Olyan uralkodó tárul elénk, akivel nem szívesen húznak ujjat a környező országok urai. Bíró Szabolcs továbbra is nagyon odafigyel a történelmi hűségre, ezt az országos események leírásakor nagyon szépen visszaadja az olvasóknak. Károly Róbert már törvényes örökösökkel is rendelkezik, hatalmát megszilárdította, és nemzetközi téren is meghatározó uralkodónak számít. De nehogy azt higgyük, hogy egy elkényelmesedett uralkodót kapunk, aki mindent elért, amit akart, és élvezi az általa létrehozott világot. Korántsem. Tettrekészebb, mint valaha, egy erős uralkodó, aki bármire képes lehet.

Másik főszereplőnk Lackfi István, akit már a korábbi regényekből is megismerhettünk, de eddig még csak kisebb mellékszerepek jutottak neki. Ez az érdemeiből semmit sem von le, hiszen cselekedeteivel Bíró Szabolcs előrevetítette, hogy a későbbiekben egy nagyon komoly szereplőről lesz szó, akinek a szíve és az esze is a helyén van. Közelebbről is megismerhetjük a fehér sárkányt és családját. Lackfi István ebben a periódusban egy 28 éves fiatal lovag, aki saját nemzetségének kiépítésén fáradozik, illetve azon, hogy hírnevet szerezzen magának és családjának. Egy erős jellemű, de a humorra is kapható ember jelenik meg előttünk. A harcban kérlelhetetlen, igazi stratéga, pontosan olyan ember, amilyenre Károly Róbertnek szüksége van. Elsősorban ez a regény az ő felemelkedéséről (is) szól.

De továbbra is kísért minket egy régi szereplő, aki minden egyes történetben ott szerepel, mint egy figyelmeztető felkiáltójel. Ő nem más, mint Zách Felicián. Számomra az egyik legérdekesebb jelenet a könyvből hozzá fűződik. Láthatjuk, hogy milyen vívódáson megy keresztül, amibe szinte bele is betegszik. A régi esküjéhez legyen hű, vagy a királyhoz, aki nem is olyan rossz, mint korábban hitte? Nagyon tetszett, hogy a szerző egy régi történelmi személyiséget egy teljesen emberi oldaláról mutatott be. Korábban sosem gondoltam végig, vajon Zách Felicián könnyen, tudatosan hozta meg a döntését? Mennyire volt nehéz ez a döntés? Izgalmas felvetésekre ad lehetőséget. 

Bíró Szabolcstól már megszokhattuk, hogy a regényei lendületesek, nem hagyják, hogy lankadjon az ember figyelme. A párbeszédek igényesek, jól tükrözik egy-egy személy jellemét, indulatait, vágyait.

De amikor már azt gondolnánk, hogy csupa új karakterrel kell várnunk, hogy megjelenjen az ötödik rész, akkor előbukkan egy elfeledett család élő utóda. És vajon Károly Róbert következő nagy dobása mi lesz?

Jó olvasást ehhez a pörgő, letehetetlen történelmi regényhez!