Bíró Szabolcs: Anjouk V. rész. Ötvenezer lándzsa
Immár ötödik részéhez érkezett az Anjouk című magyar történelmi regénysorozat Bíró Szabolcs tollából. A negyedik rész vége elég drámaira sikerült, úgyhogy már nagyon vártam, hogy az ötödik kötetet megkaparintva belevessem magam az olvasásba. Sokan panaszkodtak, hogy a negyedik részben keveset hallottunk a Bátor családról, őket már a legelején szeretném megnyugtatni, hogy ebben a részben újra láthatjuk a Bátor dinasztia utolsó leszármazottját, Bátor Szilárdot. Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy ennek a kötetnek ő lesz az egyik meghatározó szereplője.
Bátor Szilárd nagy viszontagságok közepette visszakerül a lovagi vérkeringésbe, szép lassan szembe kell néznie a saját sorsával, személyiségével. Ki is ő valójában? Mit várnak el tőle? Képes lesz megbirkózni apja örökségével? Vajon milyen hatással lesz rá, hogy apja egyik legjobb barátja lesz a gyámja? Bátor Szilárdnak hirtelen nagyon komoly utat kell bejárnia és szinte egyik pillanatról a másikra fel kell nőnie. Nem tagadhatja meg az apai örökségét, ő neki is egy nagy lovagnak kell lennie, mint korábban az apja is volt. Sosem könnyű megfelelni a felmenőinknek, főleg akkor, ha konkrétan az apánk az udvar és a király első lovagja volt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy láttam Szilárdban az apja személyiségvonásait, de mégsem lehet ugyanarról az emberről beszélni.
Számomra az öt rész közül ez volt a legérzelemdúsabb, legdrámaibb. A könyvből az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Szilárd visszaszökik a kovácsműhelybe, ott keresi a menedéket a világ elől. De az öreg mester tudja, hogy a fiút el kell engedni, neki más utat jelölt ki a sors. Elkészítik Bátor Szilárd lovagi kardját, együtt. Az egész jelenet egy ünnep, szertartás apa és fia között. Nem kellenek szavak, a fáradtságos munka, a precizitás többet mond minden szónál. Ez a jelenet tökéletesen bemutatja apa és fia közötti tökéletes kapcsolatot, a bensőséges szertetet. Úgy gondolom, mindenki ilyen kapcsolatra vágyik az apjával.
De túl szép lenne, ha csak csupa és szép dolog történne a regényben, nem is lehetséges, hiszen maga az élet sem ilyen. Korábbi köteteknél már többször írtunk Zách Feliciánról és az ő pokoljárásáról és mindig az volt az emberben, hogy vajon mikor fog megtörténni az elkerülhetetlen, és hogy fogja megoldani az író? - Hát tökéletesen. Olyan történetet szőtt bele Bíró Szabolcs a regénybe, ami akár igazából igaz is lehetne Zách Feliciánra és az általa elkövetett merényletre nézve. Bevallom őszintén, a szívem sajdult bele, miközben ezeket az oldalakat olvastam.
Károly Róbert láthatóan öregszik, de még erős uralkodó. De vajon a környező országok is elhiszik ezt? Bátor Szilárd ki tud lépni apja árnyékából és betudja teljesíteni a sorsát? Mi lesz a sorsa a Fehér sárkánynak és családjának?
Élmény volt olvasni az Anjouk ötödik részét. Nyugodtan mondhatom, ahogy haladunk előre a történetben, az irónak kötetről kötetre sikerül újat mutatnia. Egy szó mint száz, kihagyhatatlan.
Éljenek a Bátorok! Jó olvasást!