Bíró Szabolcs: Anjouk IV. rész. Szent György testvérei
Már a tavalyi év decemberében megjelent a kultikussá való Anjouk-sorozat legújabb, negyedik kötete, de én még csak most kaparintottam a kezeim közé. Lássuk is gyorsan, mire jutottam az új regénnyel kapcsolatban!
A Bátor családtól a harmadik kötetben elbúcsúztunk, ki örömmel, ki szomorúan, ki dühösen, mindenki a vérmérsékletének megfelelően. De hát a történelem kereke nem áll meg, ugyanúgy, ahogy a regényfolyamé sem. Károly Róbert már egy megerősödött, Európában meghatározó ország élén áll. Olyan uralkodó tárul elénk, akivel nem szívesen húznak ujjat a környező országok urai. Bíró Szabolcs továbbra is nagyon odafigyel a történelmi hűségre, ezt az országos események leírásakor nagyon szépen visszaadja az olvasóknak. Károly Róbert már törvényes örökösökkel is rendelkezik, hatalmát megszilárdította, és nemzetközi téren is meghatározó uralkodónak számít. De nehogy azt higgyük, hogy egy elkényelmesedett uralkodót kapunk, aki mindent elért, amit akart, és élvezi az általa létrehozott világot. Korántsem. Tettrekészebb, mint valaha, egy erős uralkodó, aki bármire képes lehet.
Másik főszereplőnk Lackfi István, akit már a korábbi regényekből is megismerhettünk, de eddig még csak kisebb mellékszerepek jutottak neki. Ez az érdemeiből semmit sem von le, hiszen cselekedeteivel Bíró Szabolcs előrevetítette, hogy a későbbiekben egy nagyon komoly szereplőről lesz szó, akinek a szíve és az esze is a helyén van. Közelebbről is megismerhetjük a fehér sárkányt és családját. Lackfi István ebben a periódusban egy 28 éves fiatal lovag, aki saját nemzetségének kiépítésén fáradozik, illetve azon, hogy hírnevet szerezzen magának és családjának. Egy erős jellemű, de a humorra is kapható ember jelenik meg előttünk. A harcban kérlelhetetlen, igazi stratéga, pontosan olyan ember, amilyenre Károly Róbertnek szüksége van. Elsősorban ez a regény az ő felemelkedéséről (is) szól.
De továbbra is kísért minket egy régi szereplő, aki minden egyes történetben ott szerepel, mint egy figyelmeztető felkiáltójel. Ő nem más, mint Zách Felicián. Számomra az egyik legérdekesebb jelenet a könyvből hozzá fűződik. Láthatjuk, hogy milyen vívódáson megy keresztül, amibe szinte bele is betegszik. A régi esküjéhez legyen hű, vagy a királyhoz, aki nem is olyan rossz, mint korábban hitte? Nagyon tetszett, hogy a szerző egy régi történelmi személyiséget egy teljesen emberi oldaláról mutatott be. Korábban sosem gondoltam végig, vajon Zách Felicián könnyen, tudatosan hozta meg a döntését? Mennyire volt nehéz ez a döntés? Izgalmas felvetésekre ad lehetőséget.
Bíró Szabolcstól már megszokhattuk, hogy a regényei lendületesek, nem hagyják, hogy lankadjon az ember figyelme. A párbeszédek igényesek, jól tükrözik egy-egy személy jellemét, indulatait, vágyait.
De amikor már azt gondolnánk, hogy csupa új karakterrel kell várnunk, hogy megjelenjen az ötödik rész, akkor előbukkan egy elfeledett család élő utóda. És vajon Károly Róbert következő nagy dobása mi lesz?
Jó olvasást ehhez a pörgő, letehetetlen történelmi regényhez!