Blog

Michael Crichton: A 13. harcos

2019.05.05 17:20

Gyerekkorom meghatározó filmélménye volt amikor Antonio Banderas főszereplésével végignéztem a 13. harcos című filmet. A mai napig az egyik kedvenc filmen. Sokáig úgy gondoltam, hogy "csak" egy nagyszerű filmről van szó. De a könyvtárban a polcok között keresgélve észrevettem egy könyvgerincet és nem akartam hinni a szememnek, a 13. harcos címet pillantottam meg Michael Crichton tollából.

Egy kicsit utána olvastam az interneten, hogy ki is volt Michael Crichton. (Mert sajnos 2008-ban, gégerákban elhunyt.) Nem túlzás azt állítani róla, hogy egy zseniális elme volt és ezt nem csak a 13. harcos miatt mondom. A nevéhez fűzödik a Jurassic Park, a Vészhelyzet sorozat vagy a Westworld forgatókönyve csak, hogy néhányat említsek a leghíresebb munkáiból. Emellett rengeteg film, forgatókönyv, és könyv fűzödik a nevéhez. Nyugodtan állíthatjuk, hogy vele kevesebb lett a világ.

Történetünk a 10. században a messzi északon játszódik, ahol egy arab fiatalember Ibn Fadlán, viking harcosok közé keveredik. Nagyon izgalmas és szórakoztató, ahogy Ibn Fadlán a barbár vikingekről értekezik. Természetesen a vikingek viszont Ibn Fadlánt tartják furcsának. A történet izgalmas fordulatot vesz amikor 13 harcosnak útra kell kelnie, hogy szembeszálljanak a félelmetes szörnyetegekkel a wendolokkal, akik a leszálló köddel érkeznek. Ibn Fadlánnak muszáj részt vennie a küldetésben, mivel a 13. harcos nem lehet viking származású.

Végig egy izgalmas kalandregényt olvashatunk a 13 harcosról, akik a küldetésre vállalkoznak. Külön szórakoztató, ahogy a két kultúra találkozik egymással és szép lassan megértik egymást, majd lassan erős szövetséggé, barátsággá alakul a kapcsolatuk.

A műnek központi kérdése a halál, az elmúlás. Ebben is különbözik az arab és a viking világ. Míg az arab kultúra a minél hosszabb életben hisz, addig a vikingek akár fiatalon is csata közben halnak meg szívesen, hiszen egy harcoshoz ez illik. Míg az arabok gyászolnak, addig a vikingek vígadnak a halott tiszteletére. A könyvből a kedvenc idézetem a következő: "Ne gondolj a jövőre, hanem örülj annak, hogy tudod: az ember nem él örökké."

A harcosok felveszik a harcot a wendolokkal, ahol az ellenség mellett, saját magukkal és félelmeikkel is meg kell küzdeniük. És vajon szerencsét hoz a 13 harcos?

Aki, szereti a kalandregényeket, a vikingeket az ki ne hagyja ezt a remekművet! Elsősorban a férfi olvasók tetszését nyerheti el. De cáfoljanak rám! :)

Jó olvasást!

Teljes cikk

Fredrik Backman: Életed üzlete

2019.04.14 16:58

Fredrik Backman-ról kijelenthetjük, hogy az érzelmek nagymestere, amellett, hogy remek regényeket is ír. A karakterei mindig életszerűek és munkáiban komoly kérdéseket boncolgat. Ami még érdekesebbé teszi az írót, hogy nincsen szüksége arra, hogy milliónyi oldalon keresztül bontsa ki a történetét, kisregényei olyanok, amik még hetek, hónapok után is az ember fejében motoszkálnak. Az életed üzlete című kisregénye egy ugyanilyen izgalmas, érzelemdús kisregény. A mai napig a hatása alatt vagyok.

A történetből megismerhetünk egy nagymenő üzletembert, aki mindent elért az életben, amit csak ellehetett, mégsem nevezhetjük boldognak. A másik főszereplőnk pedig egy kislány, aki súlyos betegséggel küzd és az orvosok szerint nincs túl sok ideje vissza. Ismerjük a világot és annak működését, egyáltalán nem az igazságosság vagy az érdemek szintjén működik...

A férfi életét szép lassan megismerjük, hogy a sikerei ellenére az élete egyáltalán nem irigylésre méltó. Amit ellehetett rontani az életben, azt elrontotta. Mégis van bennne valami különös, ami nem teszi negatívvá ezt a szereplőt. A kórházban a férfi és a kislány össze ismerkedik és talán meg is kedvelik egymást. Elindul a vesszőfutás, hogy megváltoztassák a sorsukat.

Számomra a regény mondanivalója, hogy sosem késő újrakezdeni, mindig ki lehet javítani az elkövetett hibákat, csak erőt kell vennünk magunkon és cselekedni kell. És egy nagyon komoly kérdés is felmerült bennem. Vajon mire lennénk képesek azért, hogy egy szerettünket megmentsük? Vajon meddig tudunk és akarunk elmenni?

A regény érzelmileg felkavaró volt, röpke egy óra alatt elolvastam, de még mindig elgondolkodva emlékezek vissza a történetre. A szöveg mellett az illusztrációk is nagyon hangsúlyosak, amik csak növelik  a könyv és a történet értékét.

Gyors, rövid történet, rólunk emberekről, döntéseinkről és lehetőségeinkről. Ne hagyjátok ki!

Jó olvasást!

Teljes cikk

Géczi János, Csányi Vilmos: Őszi kék - két Homo sapiens beszélget -

2019.03.14 18:02

Jelen könyvajánlómban egy interjúkötetet mutatok be, a kérdező szerepében Géczi János író, míg az interjúalany Csányi Vilmos etológus. Az interjú igazából Csányi Vilmos életútja, tapasztalatainak, érzéseinek, gondolatainak átadása. Mint, ahogy a cím is utal rá egy összegzés a világ dolgairól olyan Csányi Vilmososan.

A kötetben több nagy téma is megjelenik, amik általában a társadalommal vagy a kultúrával kapcsolatosak, de egy-egy személyes történettel is fűszerezve van a beszélgetés. Megismerhetjük Csányi Vilmos szakmai útját, hogyan is vált azzá, akivé vált, egy világhírű etológussá. Megismerhetjük, hogyan jött az életébe az állatok szeretete és vizsgálata, hogyan alapozott meg Magyarországon egy teljesen új tudományterületet. Miközben olvassuk a beszélgetést, magát az embert és annak jellemvonásait is szép lassan megismerjük. Mikor milyen döntést hozott, ezek mikor voltak jó döntések, mikor voltak rosszak. Az egész interjúból érződik, hogy két jó barát őszintén beszélget, akik életük vége felé számadást végeznek önmagukkal.

A könyvben külön beszélgetnek Csányi Vilmos hőn szeretett kertjéről, a növények a fák szeretetéről. De megosztják véleményüket az étkezési szokásaikról, tapasztalataikról; az utazás jelentőségéről; a társadalmi szokásokról, csoportokról és az emberi barátságról; az öregségről és a halálról.

Mivel két intellektuális ember beszélgetéséről van szó, elkerülhetetlen, hogy a tudomány vagy a kultúra ne kerüljön szóba. Mint korábban említettem egy meglepően őszinte és személyes interjúról van szó, ezért senki ne lepődjön meg, hogy néha úgy érzi, hogy ez vagy az a rész most számára kellemetlen vagy nem ért vele egyet. Kell, hogy mások véleményét, tapasztalatait megismerjük, hiszen csak így tudunk dolgokat alaposan megvizsgálni. Például a halálról való beszélgetés számomra elég kellemetlen volt, hiszen Csányi Vilmos szavaiból az vehető ki, hogy nem hisz a halál utáni életben és a vallásokban, de ezen kár is meglepődni, a tudósok kutatásokban, megismerésekben, tapasztalatokban gondolkodó emberek, a vallás számukra sokszor megfoghatatlan. Én hiszek, ezért első olvasásra nehezebben fogadtam be amiket olvastam a témáról, de később mikor már ülepedett bennem, jó érzéssel töltött el, hogy elolvastam, megértettem a szerző álláspontját és tiszteletben tartottam. Már önmagában ezért megérte elolvasnom a könyvet.

Remek beszélgetés, inspiráló történetek, visszaemlékezés és meghajlás egy nagyszerű életút előtt.

Jó olvasást!

Teljes cikk

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

2019.03.14 17:31

A mostani könyvajánlómban egy kortárs magyar ifjúsági irodalmat mutatok be, ahol egy osztály életébe láthatunk bele mélyebben. Hét fejezet hét különböző diákot mutat be, a mindennapi problémáikat, szorongásaikat, félelmeiket és őket a későbbiekben másik fejezetben látjuk őket egy másik gyerek szemén keresztül. Nagyon izgalmas, hogy egy közösségen belül ki-ki mit gondol a másikról. Mennyire ismerjük a másikat, ismerjük-e egyáltalán a társainkat.

A történet cselekménye ott kezdődik, hogy az egyik fiú órák után még visszafut az osztályterembe, ahol az egyik társa elkapja, megkötözi és megalázó pózban lefényképezi egy jelmezben, amit másnapra már fel is rak az internetre az osztály vesztese felirattal. Nem tudjuk, hogy ki az áldozat és ki a tettes. Végig a szereplők megismerése közben csak találgathatunk, hogy ki is lehetett a tettes. Nagyon szépen kirajzolódik a regényben, hogy egyes gyerekeknek milyen problémákkal kell megküzdeniük. Valaki sokszor éhezik és alig várja, hogy ebédidő legyen, valaki nagyon félénk és visszahúzodó, van aki hihetetlenül agresszív és csak a saját maga alkotta világban érzi jól magát, van aki dadogós ezért regényt ír, amelyben ő az igazi főhős, megismerhetünk olyan kislányt, akit büdösnek csúfolnak és olyan lázadó fiúval is megismerkedhetünk, aki a szülei hiánya miatt vadul el. Ezeket a dolgokat, mi olvasók mind megtudjuk a szereplőkről, de a külvilág ezekből semmit sem érzékel.

Miután a kép kikerül a világhálóra, egyből kitör a botrány az iskolában. Mindenki tudni szeretné, hogy kivel történt és hogy ki tette? Mindenki találgat. A történet végére lesz egy gyanúsított, aki nem is biztos az akinek gondoljuk. Miközben lehet, hogy a tettes továbbra is bujkál? De akkor valójában ki is az osztály vesztese?

A regény a különböző zaklatásokról és erőszakról egymás megszégyenítéséről szól. Jó példája annak, hogy az iskola mennyire keveset érzékel a diákjai személyiségeiből, érzéseiből. Egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogy ilyen szituációkat kezeljenek. A regény kiváló alap arra, hogy ezeket a kényes témákat ki tudjuk beszélni a gyerekeinkkel. Kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlott könyv.

Jó olvasást!

Teljes cikk

Kalapos Éva: Massza

2019.03.14 14:45

Könyvajánlómban egy kortárs ifjúsági magyar regényt mutatok, be ami egy nagyon aktuális és veszélyes témával foglalkozik.

A történet főszereplője egy átlagos 14-15 év körüli kamasz fiú Ráber Patrik, aki szépen nyugodtan éli a saját kis életét. Nem tartozik a nagymenők közé, sem azok közé akiket elnyomnak a többiek, a szó szoros értelmében egy átlagos normális srácról van szó. De nemsokára képbe jön egy lány Dina, akinek bejön Patrik és neki is hasonló érzései vannak a lány irányába. Innentől fenekestül felfordul a fiú élete, hiszen az osztály nagymenőjének is bejön a lány és nem veszi jó néven, hogy nem őt választották.

Innéttől vesz nagyon izgalmas fordulatot a történet. Mire is lehet számítani? Azt, hogy jól megfenyítik szegény srácot esetleg meg is verik aztán szép lassan elül a dolog. De a történetben sokkal súlyosabb dolgok történnek. Ugye ha egy iskolában verekedés tör ki vagy néhány gyerek egymásnak megy azt az iskola és a felnőttek kezelni tudják, hiszen látják és érzékelik, tudják, hogy ezekbe a kérdésekbe be kell avatkozni. De mi a helyzet a verbális bántalmazással, zaklatással? Ezek a dolgok beleférnek? És ha nem, akkor hogyan vesszük észre? Kitől lehet segítséget kérni? Mi a helyzet az internettel? Patrik is ezekkel a problémákkal találkozik, miközben a zaklatói egyre durvábban és egyre mélyebben bántalmazzák, a környezete pedig alig érzékel valamit a kialakult helyzetről.

A történet felkavaró és eléggé nyomasztó is, de véleményem szerint minden kamaszt nevelő szülőnek és kamasznak egyaránt el kellene olvasni ezt a könyvet. Egyszerűen meg kell tanulni, meg kell érteni, hogy a zaklatás nem játék és nem fér bele.

Patrik egy átlagos srác, aki egy kicsit művészlélek, kicsit magának való, visszahúzodó, nehezen érteti meg magát a külvilággal és ezért is lehet tökéletes célpontja egy zaklatásnak. Patrik belekeveredik ebbe az ördögi körbe, ahonnét nem tud szabadulni, nem tud segítséget kérni és elég borzasztó véget ér a története.

A könyv további előnye, hogy a szerző a mű végén tippeket ad szülőknek, tanároknak és fiataloknak egyaránt, hogy hogyan kell kezelni a zaklatási ügyeket, hogyan lehet elkerülni és hogy felnőttként hogyan lehet kezelni a kialakult helyzeteket. Sőt a törvényi szabályozását is leírja nekünk és igencsak komoly büntetéseket lehet kapni, azért, akit bizonyíthatóan zaklatáson kapnak.

A könyv napjainkban egyre nagyobb mérteket öltő problémáról szól a zaklatásról és az internetes zaklatásról. Úgy gondolom, hogy még nem vesszük eléggé komolyan ezt a problémát sem a gyerekek, sem a felnőttek. Az iskolák meg mintha nem akarnának tudomást venni róla, nem tudják, hogy hogyan is kellene kezelni ezeket a problémákat. Ez a könyv tökéletes arra, hogy elkezdődjön a témáról egy előremutató párbeszéd, elkezdjük végre felismerni a helyzet súlyosságát. Figyeljünk egymásra, a környezetünkre és nem menjünk el szó nélkül amellett ha valakit zaklatnak!

Jó olvasást!

Teljes cikk

Bart Moeyaert: Duett hamis hangokra

2019.03.10 21:20

Néha-néha napján kinek nem jut eszébe az első nagy szerelem. Van, akinek annyira jól sikerül, hogy elsőre megtalálja a nagy őt, de szerintem ez a ritkábbik eset. Többségünk esetében egy szép és nosztalgikus emlékké változik, amire jó visszaemlékezni.

Nem régen 13-14 éveseknek kellett mesélnem a szerelemről az első szerelemről. Probáltam rendesen felkészülni, hogy se túl száraz se túl nyálas se legyek a témában. Így jutottam el a szerző regényéhez, ami egy igazi első szerelemről szól, 13-14 éveseknek, de felnőttként is szívesen olvastam és szép emlékeket idézett fel bennem. Jó volt, hogy újra eszembe jutott, hogy milyen is volt úgy csókolozni, hogy fel kellett állnom, az útpadka szélére, hogy felérjem a barátnőmet! Még most is mosolygok rajta.

A történet két főszereplője Lander és Liselot. Liselot-ék nemrég költöztek a városba és félve lép be az új osztálytársai közé. Igazából már az első találkozásuk alkalmával megvan a szikra a fiatalok között és elég gyorsan rájönnek arra is, hogy szükségük van egymásra. Gondtalanok, boldogok élvezik az együtt töltött idő minden egyes percét és ez így is van rendjén, sőt szép lassan közös barátaik és hobbijaik is vannak. De nyílván ez így túl szép és túl egyszerű lenne, a világ és az emberi kapcsolatok ennél azért sokkal bonyolultabbak hát ha még tinédzserekről van szó. Egy egyszerű félreértés a szakítás szélére sodorja  a fiatal párt és ennél sokkal több mindent is elveszíthetnek. A könyv érdekessége, hogy a fejezetek úgy váltakoznak, hogy egyszer Liselot egyszer pedig Lander szemszögéből látjuk az eseményeket, felváltva látjuk a főszereplők érzéseit, vágyait, gondolatait.

Egy nagyon tartalmas és szép regény a szerelemről. Néhány érdekes adalék még a könyvhöz. Meglepő módon a könyv eredeti megjelenése réginek mondható, hiszen eredetileg 1983-ban jelent meg. De a megjelenés dátuma ne tévesszen meg senkit, ha a fülszövegben ezt nem olvasom el akkor soha nem jövök rá, hogy ez a regény nem a napjainkban írodott. A regény megírásakor a szerző mindössze 16 éves volt, tehát mondhatjuk, hogy igazán első kézből szolgáltatta nekünk az első szerelem élményét. Köszönet ezért!

Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a kedves szerelmes regényt mind a fiataloknak, mind a felnőtteknek egyaránt!

Jó olvasást!

Teljes cikk

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

2019.01.19 09:41
Az ötös számú vágóhíd című könyv rövid időn belül a klasszikusok közé emelkedett, a regény először 1969-ben jelent meg. A szerzőnek elhozta a világsikert mind anayagilag mind szakmailag. De vajon mekkora árat kellett ezért fizetnie? Vonnegut egy nagyon kényes időszakban írta meg ezt a háborúellenes regényét (annak ellenére, hogy kritikusok és irodalomtörténészek még a mai napig is vitatkoznak azon, hogy valójában milyen regényről is van szó), 1969-ban amikor javában folyt az értelmetlen vietnami háború. A regény óriási siker lett, de véleményem szerint Vonnegut lelkét ezt sem tudta teljes mértékben megnyugtatni.
Vonnegut egy német származású amerikai író, aki részt vett a második világháborúban, mint amerikai katona. Édesanyja ezt olyannyira nem tudta feldolgozni, hogy inkább öngyilkos lett. Vonnegut megízlelhette a háborút, szemébe nézhetett mindannak a borzalomnak, amit a felnőtt emberek olyan szívesen "játszanak". De Vonnegut a háborún kívül megtapasztalhatta a bosszú erejét és a pusztítás értelmetlenségét is. A regénynek a fő cselekménye Drezda bombázásáról (1945, február 13-án történt) szól, amit a szerző a saját maga bőrén tapasztalhatott meg.
Úgy gondolom, hogy az átélt borzalmak a szerző rögeszméjévé váltak és a szörnyűségek megírásával próbálta felhívni a figyelmet a háborúk szörnyűségére.
Vonnegutnak egészen sajátos naturalisztikus stílusa van. Nem kíván irodalmi metaforákkal, rímekkel operálni, nyers egyszerű szöveg, ezért is olyan mellbevágó. A történet fonalát nem egyszerű felvenni, hiszen a regény nem lineárisan van felépítve. Folyamatos időutazáson veszünk részt a főhőssel Billy Pilgrimmel. Sokaknak az juthatna eszébe, hogy a szerző úgy mutatja be az amerikai katonákat, mint ha ők lennének a korabeli John Rambok és egymaguk megverik az egész német hadsereget. Vonnegut ebből a szempontból is próbálta bemutatni, hogy milyenek is voltak az amerikai katonák, egyszerűek, itt a szó rosszabbik értelmében, gyerekek (mint a könyv alcíme utal is rá) akik nem is tudják, hogy mibe csöppentek bele és miért is vannak itt.
Időutazásról írtam, ez a könyvnek nyílván ad egy kis fantasztikus jelleget, miközben azzal is tisztában van az olvasó, hogy valós megtörtént eseményeket is olvas a könyvben. Az elején nehéz volt felvennem a fonalat, hogy mikor melyik Billy Pilgrimet látjuk, de a végén szépen összeállt a kép.
Regényben többször is megjelenik valamilyen haláleset, ami a szerző mindig csak az "Így megy ez." formulával zár rövidre. Szabályosan sokkolóak a szerző ilyesfajta húzásai.
Egy izglmas, pörgős, megrendítő regény, a második világháború pokláról. Véleményem szerint is a klasszikusok közé tartozó munka, amely mély nyomokat hagyottt bennem. Hogyan tesznek tönkre bennünket a háborúk és hogyan küldjük őket a vágóhídra. Hogyan magyarázzuk meg 150-200.000 civil lakos elpuszítátását foszfor bombákkal, amikor ennek már semmi értelme sincsen. Sajnos így megy ez...
 
Jó olvasást!
Teljes cikk

Arany János: Toldi; Toldi estéje; Buda halála

2019.01.06 20:36

2017-ben ünnepeltük, hogy 200 éve megszületett Arany János, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. Már akkor terveztem, hogy a tiszteletére én is olvasok a műveiből valamit, de hát ember tervez Isten végez, ahogy szokták mondani. Időközben BÍró Szabolcs Anjouk regényfolyama is folyamatosan terítéken van, és a szerző az egyik regényébe a Toldi családot is beleírta, elsősorban az apával, Toldi Lőrinccel foglalkozott, de a kicsi Miklós is feltűnt a történetben. Itt újra felmerült bennem, hogy újra kéne olvasni a Toldit. Vajon tud újat mutatni a történet felnőtt fejjel? Kicsit az az érzésem, hogy sok művel túl korIán találkozunk az iskolában, még nincs meg a kellő érettség hozzájuk és felnőttként talán egy iskolai kötelező olvasmány teljesen mást jelent.

A könyv, amit kézbe vettem Arany három elbeszélő költeményét tartalmazza: Toldi, Toldi estéje, Buda halála. A Toldi az a mű, amiből talán mindenki tud legalább egy mondatot idézni. Emlékszem, amikor az iskolában sorról sorra végig elemeztük a történetet, de megérinteni nem tudott, csak egy erős embert láttam, aki komolyan küzd azért, hogy elérje a céljait. Most 30 évesen azért már árnyaltabban láttam a történetet. Nagyon hangsúlyos benne az anya-fiú kapcsolat. Egy olyan kötelék, ami minden ember számára meghatározó. Érdemes megfigyelni Toldi Miklós jellemét is: erős, mint egy bika, de hirtelen haragú, sokszor előbb cselekszik és utána gondolkodik, ha bele gondolunk ez nem egy túl jó tulajdonsága hősünknek. Arany egy olyan hős eposzt teremt, amiben a főhős egyáltalán nem tökéletes, de alapjaiban lehet vele azonosulni. Úgy gondolom mindenképpen megérdemli ez a műve, hogy az oktatás része legyen, de emellet mindenkinek ajánlom, hogy felnőtt fejjel is vegye kézbe, nem fog csalódást okozni, sőt.

A másik elbeszélő költemény a Toldi estéje. Itt már egy megöregedett, megcsömörlött lovaggal találkozunk, aki már a halálra az elmúlásra készül. Már nincsenek céljai, vágyai, csak szeretne eltűnni, végleg. De kap még egy lehetőséget a sorstól, hogy megmutassa az öreg lovag nem vén lovag. Bevallom őszintén nekem a Toldi estéje jobban tetszett, mint maga a Toldi. Itt egy olyan karakterrel találkozunk, aki mindent elért az életben, amit elszeretett volna érni. De valami megváltozott, az idő vasfoga kikezdte és a fiatalabb generációk is lenézéték az őszinte, öregedő lovagot. Toldi megnyugvására még egyszer hős lehet, de természete lesz a végzete.

Az utolsó költemény a Buda halála már nem a  Toldi családdal foglakozik, hanem sokkal korábbi időkbe utazunk vissza, egészen Attila a hun király koráig. A történet Buda és Attila a két testvér történetét meséli el, akik megosztoznak a hatalmon. Buda az idősebb testvér megosztja a hatalmát a fiatalabb öccsével. Történet többször drámai fordulatot vesz és nem is fogja elbírni a kapcsolatuk azt, hogy ki is legyen az uralkodó. Izgalmas volt a történetben a nők szerepe is, hiszen Arany többször is utal rá, hogy az ő rivalizálásuk vezet odáig, hogy a két férfi végleg összeveszik. Attila beteljesíti sorsát, miközben Budának csak a halál marad hátra. A felsorolt munkák közül ez volt a leghosszabb én úgy érzetem, hogy lehetett volna rövidebb is. A Toldi és Toldi estéje gyorsabbak és rövidebbek voltak, a Buda halála egyes jelenetei számomra egy kicsit el voltak nyújtva. Ennek ellenére erről a munkájáról is csak elismerően lehet írni. Külön érdekesség, hogy Arany úgy tervezte, a Buda halála is egy trilógia nyitó darabja lesz. De az irodalmi lapokban megjelent kritikák elvették a kedvét a folytatástól. Nagy kár érte.

Arany bearanyozta a magyar irodalmat. Köszönet érte!

Jó  olvasást!

Teljes cikk

Albert Einstein, Sigmund Freud: Háború, de miért? Iszak Aszimov esszéjével

2018.12.29 21:10

Ha a szerzőkre tekintünk, sokunknak inába szállhat a bátorsága, hogy na jó nem, ennek én neki sem állok. Mégis mindenkit arra bíztatok, hogy igenis vegye a kezébe ezt a rövidke könyvet, amelyben egy levélváltást olvashat Einstein és Freud között, továbbá Iszak Aszimov tanulmányát.

1932-ben Einsteinek lehetősége nyílt, hogy levelezhessen Sigmund Freuddal, ahol egy nagyon érdekes és komoly témát boncolgattak. Tényleg elkerülhetetlen a háború? Gondoljunk csak bele: Einstein már 1932-ben arról gondolkodik, hogy hogyan lehetne elkerülni egy háborút, miközben Hitler még csak a szárnyait bontogatja. A legelső gondolataival egy húsbavágó témával foglalkozik, a javak helyes elosztásával, ami - lássuk - be napjainkban sem megoldott probléma. Komoly érveket hoz fel a háború ellen, harcos pacifistának mutatja be magát, aki hajlandó küzdeni ezért az eszméért.

Freud válasza viszont gyorsan kijózanít minket. Számomra az egyik legérdekesebb gondolata az volt, hogy ne akarjuk az embert kiemelni az állati világból, mi ugyanannak a rendszernek vagyunk része, mint az egész élővilág. Komoly ösztönök dolgoznak bennünk emberekben és ilyenek az agresszív ösztönök, az erőszakra való hajlam, a másik elpusztítására való ingerek. De van az embereknek egy hatalmas fegyvere, mégpedig a kultúra. De ezt meg kell ismerni, tudni kell használni, hiszen a kultúra az, ami kiemelhet minket az állatvilágból. Ha körülnézünk a napjaink világában, amikor a nagyhatalmak újra egymásnak feszülnek, a Földet nem látott ütemben pusztítjuk, fittyet hányunk minden józan ellenvetésre és a túlnépesedésről már ne is említsünk szót. Nagyon sok Einstseinre és Freudre lenne szükségünk, hogy a világot egy békésebb, hoszzú távon fenntartható jövő felé vezessük.

A könyvben helyet kapott még Iszak Aszimov esszéje, ami 1971-ben jelent meg a Spiegel magazinban, Jó Földünk meghal címmel. Aszimov sorra veszi, hogy milyen társadalmi, gazdasági, környezeti problémákkal kell szembenéznie az emberiségnek, ha nem változtat a világfelfogásán. Rémisztő volt olvasni Aszimov gondolatait, hiszen "jóslatai" szóról szóra beváltak és lényegében nem történtek érdemi változások. Egyre többször emlegetik, hogy elérkeztünk a nulladik órához, még mindig lenne esély megfordítani a negatív tendenciákat, de ehhez felelősségteljes vezetők kellenek, akik szerint a klímaváltozás nem egy humbuk és nem csak a dollárjelek pörögnek a szemük előtt.

A könyv elolvasása után csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem: Háború, de miért?

Jó olvasást!

Teljes cikk

Edgar Allan Poe: Túl életen és halálon

2018.12.29 20:38

Edgar Allan Poe egy olyan szerző a világtörténelemben, akiről szinte mindenki hallott már élete folyamán, pedig már 1849 óta nincsen közöttünk. A polcomon már régóta várt rám a Túl életen és halálon című válogatott novellás kötete, amit még a születésem évében 1989-ben adott ki a Népszava 69 forintért.

A szerzővel ez volt az első "komolyabb" találkozásom és bevallom őszintén, először egyáltalán nem volt könnyű olvasni. Már az első elbeszélés olvasásakor éreztem, hogy egy intellektuális, művészi ember a szerző. Nagyon sok idegen francia és latin kifejezéssel dolgozik, mindemellett roppant érzékeny és érzékletes leírásokat ad számunkra. A novellákban sokszor eltér a tárgytól, hogy egy-egy témáról kifejtse a véleményét. Ilyen volt például, mikor a sakkot és a dámát hasonlította össze. Nem fogják elhinni, de a dámát jobb játéknak tartja, mint a sakkot és ki is fejti számunkra, hogy hogyan jutott erre a megállapítására. Élmény volt ezeket az eszmefuttatásokat olvasni.

A könyvben több stílusú elbeszélés kapott helyet, a bűnügyiketől kezdve a kincskeresésen át a katasztrófákig minden. Ha valaki könnyed és vidám történetekre vágyik, akkor gyorsan tegye le Poe-t. Az összes novella borús, valami negatív atmoszféra lengi körül, de végtelenül izgalmasak is. Például végig tudni akarjuk ki követte el a szörnyű kettős gyilkosságot, mi lesz az Usher házzal, mi van a hosszúkás faládában. De számomra a legfélelmetesebb történet a Fekete macska volt, a történet nagyon rövid, mindössze pár oldal, de ezt a pár oldalt még Stephen King is megirigyelné. Azóta itthon a fekete macskámra rá se merek nézni! (Mert hát pont van egy fekete macskám). Másik kedvenc történetem a Beszélgetés egy múmiával volt. Már önmagában az a tény izgatta a fantáziám, hogy milyen lehetne beszélgetni egy olyan emberrel, aki több ezer évvel ezelőtt élt. De számomra a slusszpoén a végén jött, hiszen a történet főhőse úgy dönt, bebalzsamozttaja magát és csak 2045-ben fog újra felkelni, hogy megtudja, akkor ki lesz az amerikai elnök. Ha minden jól alakul, akkor 2045-ben megírom Poe-nak, hogy ki is lett az amerikaiak elnöke.

A bevezetőben úgy írnak Poe-ról, mint a "short story-k" atyjáról. Rövid és nehéz élete volt, de mégis sikerült elérnie azt, amire titkon minden ember vágyik, a neve hallhatatlanságát. Hiszen még 2018-ban Magyarországon is olvassák, és ki tudja, talán 2045-ben még az amerikai elnök és kézbe veszi novelláit.

Jó olvasást!

Teljes cikk
Tételek: 11 - 20 ból 126
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Címkék

  1. Ragnarök
  2. ausztrál irodalom
  3. iraki háború
  4. novella
  5. kanizsai szerző
  6. angol irodalom
  7. Khaled Hosseini
  8. Anjouk
  9. Lawrence Anthony
  10. Graham Spence
  11. elefántok
  12. A könyvtolvaj
  13. Markus Zusak
  14. Musztács Krisztián
  15. vikingek
  16. történelmi fantasy
  17. magyar irodalom
  18. szerelem
  19. olasz irodalom
  20. Dee Brown
  21. Wounded Knee-nél temessétek el a szívem
  22. amerikai regény
  23. amerikai irodalom
  24. fantasztikus irodalom
  25. Thula Thula
  26. Afganisztán
  27. mese
  28. igaz történet
  29. svéd irodalom
  30. Harper Lee
  31. Benyák Zoltán
  32. Csányi Vilmos
  33. kutya
  34. Fredrik Backman
  35. Holokauszt
  36. elbeszélés
  37. krimi
  38. kisregény
  39. állattörténet
  40. első világháború
  41. Janne Teller
  42. Semmi
  43. dán irodalom
  44. A Musza Dagh negyven napja
  45. örmény népírtás
  46. Törökország
  47. Jamamoto Cunetomo
  48. Hagakure
  49. A szamurájok kódexe
  50. holland irodalom
  51. történelem
  52. Franciaország
  53. szakirodalom
  54. angol regény
  55. Szamurájok
  56. Japán
  57. Japán történelem
  58. magyar regény
  59. Robert Capa
  60. Magyarország
  61. Olaszország
  62. Egyesült Államok
  63. német irodalom
  64. Németország
  65. regény
  66. II. világháború
  67. macska
  68. magyar történelem
  69. kanadai irodalom
  70. önéletrajz
  71. lélekregény
  72. francia irodalom
  73. I. világháború
  74. Stephen E. Ambrose
  75. Árpád-ház
  76. Halis István Városi Könyvtár
  77. második világháború
  78. egyetemes történelem
  79. Ernst Jünger
  80. Acélzivatarban
  81. olasz regény
  82. Gerda Taro
  83. spanyol polgárháború
  84. fotóművészet
  85. Az utolsó vörös barát
  86. magyar történelmi regény
  87. életrajzok
  88. útikaland
  89. Károly Róbert
  90. Nagykanizsa
  91. könyvajánlók
  92. Kanizsa tv
  93. Bognár Csilla
  94. ifjúsági regény
  95. Halis István Városi Könyvtár könyvajánlók
  96. Benke Dániel
  97. Bíró Szabolcs
  98. Non nobis Domine
  99. történelmi regény
  100. Anjou-ház