Gerald Durell már 1956-ban megírta regényét, amit én is szeretnék bemutatni Nektek. Mondhatnák, hogy "Úristen, 1956-ban írták, hát ezt én biztosan el nem olvasom, biztosan valami régi vacak.", Nekik üzenem, hogy ez egy komoly tévedés! Egy remek, hangulatos, szerethető családregényről van szó, amit napjainkban is különös élvezettel lehet olvasni. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint hogy 2016-ban újra kiadták.
Főszereplőink egy anyuka, aki elvesztette a férjét; Larry, a művészi vénákkal megáldott szabadelvű író (aki a későbbiekben tényleg elismert íróvá vált, leghíresebb munkája az Alexandriai négyes); Leslie a fegyverimádó testvér; Margo, a kamaszodó tinilány; és természetesen Gery Durell, a természet megszállottja.
Gerald Durrell fontosnak tartotta, hogy élete történetét megossza a nagyközönséggel, másrészt az írással kívánt pénzhez jutni, hogy valóra váltsa egyik legnagyobb álmát, miszerint létrehozhasson egy parkot a veszélyeztetett állatok számára.
A cselekmény Londonban kezdődik, ahol a család egy hirtelen elhatározás után úgy dönt, hogy elköltöznek, mégpedig nem máshova, mint Korfu szigetére. Képzeljék csak el, amikor a tipikus görög mentalitás találkozik az angolokéval, ami már önmagában mulatságosan hat. De gyorsan akad segítőtársuk, aki minden nehéz helyzetben segítséget nyújt a családnak, ő nem más, mint Szpiro. Bevallom őszintén, ő volt az egyik kedvenc karakterem. Egy kedves, nagyszájú ember, aki tűzbe megy azokért, akiket szeret. Jó tudni, hogy éltek ilyen emberek.
A kicsi Durrell természetimádata az új környezetben sem hagy alább, folyamatosan a szigetet járja, felfedez, érdeklődik, kutat és természetesen be is gyűjti az állatokat. Gery nem jár iskolába, édesanyja folyamatosan tanítókat keres a számára, több-kevesebb sikerrel. De gondoljunk csak bele, egy gyerek, aki azzal foglalkozik, ami iránt érdeklődik, maga tanulja meg amire szüksége van. Ez lehetett az igazán felhőtlen gyerekkor! Rengeteg élőlényt és annak életét is megismerhetjük a könyvből. Például tudták, hogy létezik egy olyan élőlény, amit úgy hívnak, hogy tengeri uborka? Hát én nem.
Miközben főhősünk kutatásait végzi, bele-bele pillanthatunk a testvérei életébe is. Higgyétek el, cseppet sem lesz unalmasabb, Gerald bizonyos időközönként biztosan kiborítja a családját az állataival. Nekem az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Gery a begyűjtött siklóit a kádba tette, hogy egy kicsit jobban érezzék magukat. Igen ám, de időközben jól meg is feledkezett róluk, és amikor a testvére fürdeni szeretett volna, akkor a szívroham majdnem elvitte. Lássuk be nem szívesen lettünk volna a helyében.
Egy szó mint száz, ez a könyv egy humoros, élettel teli családregény. Egy jó tanács: ne olvass Durell-t nyilvános helyen, ha nem tudod visszafojtani a nevetésedet, még a végén azt hiszik, hogy bolond vagy! :)
De miért is jó Durrellt olvasni? Mert megmutatja nekünk, hogy milyen szép helyen is élünk, mennyire csodálatos ez a világ, milyen fantasztikus a természet. Aki kedvet kapott hozzá, könyvein keresztül nyomon követheti Gerald életét és álmának megvalósulást: Jersey-szigetén létrehozta az állatkertjét, ami a mai napig működik. Élete végéig elkötelezett híve és úttörője volt a veszélyeztetett állatok megmentésének.
Életükről sorozat is készült, amit Magyarországon Durrellék címmel adtak le. Külön érdekesség, hogy még Magyarországon is van szobra Gerald Durrellnek, mégpedig a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban.
Jó olvasást!
Teljes cikk