Albert Einstein, Sigmund Freud: Háború, de miért? Iszak Aszimov esszéjével

Ha a szerzőkre tekintünk, sokunknak inába szállhat a bátorsága, hogy na jó nem, ennek én neki sem állok. Mégis mindenkit arra bíztatok, hogy igenis vegye a kezébe ezt a rövidke könyvet, amelyben egy levélváltást olvashat Einstein és Freud között, továbbá Iszak Aszimov tanulmányát.

1932-ben Einsteinek lehetősége nyílt, hogy levelezhessen Sigmund Freuddal, ahol egy nagyon érdekes és komoly témát boncolgattak. Tényleg elkerülhetetlen a háború? Gondoljunk csak bele: Einstein már 1932-ben arról gondolkodik, hogy hogyan lehetne elkerülni egy háborút, miközben Hitler még csak a szárnyait bontogatja. A legelső gondolataival egy húsbavágó témával foglalkozik, a javak helyes elosztásával, ami - lássuk - be napjainkban sem megoldott probléma. Komoly érveket hoz fel a háború ellen, harcos pacifistának mutatja be magát, aki hajlandó küzdeni ezért az eszméért.

Freud válasza viszont gyorsan kijózanít minket. Számomra az egyik legérdekesebb gondolata az volt, hogy ne akarjuk az embert kiemelni az állati világból, mi ugyanannak a rendszernek vagyunk része, mint az egész élővilág. Komoly ösztönök dolgoznak bennünk emberekben és ilyenek az agresszív ösztönök, az erőszakra való hajlam, a másik elpusztítására való ingerek. De van az embereknek egy hatalmas fegyvere, mégpedig a kultúra. De ezt meg kell ismerni, tudni kell használni, hiszen a kultúra az, ami kiemelhet minket az állatvilágból. Ha körülnézünk a napjaink világában, amikor a nagyhatalmak újra egymásnak feszülnek, a Földet nem látott ütemben pusztítjuk, fittyet hányunk minden józan ellenvetésre és a túlnépesedésről már ne is említsünk szót. Nagyon sok Einstseinre és Freudre lenne szükségünk, hogy a világot egy békésebb, hoszzú távon fenntartható jövő felé vezessük.

A könyvben helyet kapott még Iszak Aszimov esszéje, ami 1971-ben jelent meg a Spiegel magazinban, Jó Földünk meghal címmel. Aszimov sorra veszi, hogy milyen társadalmi, gazdasági, környezeti problémákkal kell szembenéznie az emberiségnek, ha nem változtat a világfelfogásán. Rémisztő volt olvasni Aszimov gondolatait, hiszen "jóslatai" szóról szóra beváltak és lényegében nem történtek érdemi változások. Egyre többször emlegetik, hogy elérkeztünk a nulladik órához, még mindig lenne esély megfordítani a negatív tendenciákat, de ehhez felelősségteljes vezetők kellenek, akik szerint a klímaváltozás nem egy humbuk és nem csak a dollárjelek pörögnek a szemük előtt.

A könyv elolvasása után csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem: Háború, de miért?

Jó olvasást!