A regényt, amit most szeretnék bemutatni, először félve vettem a kezembe, nem gondoltam volna, hogy a benne rejlő történet tud adni valami pluszt, de sikerült neki.

Történetünk egy kis amerikai városban Spencerben játszódik. Kevesen laknak itt a hatalmas fejlődés, globalizáció csak lassan érezteti a hatását a városon. Nyugodt kisvárosi élet zajlik itt, sokan talán még azt sem tudják, hogy ez a város létezik. De egy különleges kis élőlénynek és az őt befogadó könyvtárnak köszönhetően a város élete is megváltozik. Ez a különleges kis élőlény nem más, mint egy macska, aki később a Dewey (Melvil Dewey elismert könyvtártudományi szakember volt.) nevet fogja megkapni.

Végigkísérhetjük a történetben az állat történetét, remek sztorikat ismerhetünk meg róla, de a legfontosabb mondanivalója talán a könyvnek, hogy szinte mindenki magáénak érzi ezt a macskát, van egy kapaszkodója a gondok mellett.

Spencer macskája, Dewey a világhírnévig meg sem áll, még japán forgatócsoport is lencsevégre kapja.

Vicki Myron a regény írója és a helyi könyvtár igazgatója az, aki megtalálja a cicát és gazdájának lehet nevezni. A regényben az ő életének története is kirajzolódik, amit előrevetítek, hogy nem túl sok pozitív élménnyel van tarkítva. De Dewey mindent megváltoztat, egy macska. Miután elolvastam a könyvet, talán az volt az első gondolatom, hogy ez a nő képes volt megtalálni a boldogságát, a nyugalmát egy állatban és szó szerint egymást segítve, egymás mellett élve jobb volt mindkettejük élete.

Hogy mi egy ilyen regénynek a tanulsága? Nehéz lenne megmondani. Ezt döntse el mindenki saját maga. Én talán azt szűrném le saját magamnak, hogy az ember életében kellenek, hogy legyenek "kapaszkodók", legyen az egy macska, egy tárgy vagy egy társ az életünkben. Így könnyebb és jobb lehet a még előttünk álló út.

A könyv elég friss, de úgy gondolom, hogy nem lett belőle nagy bestseller, mint mondjuk a Fejős Éva könyvekből. Annak ellenére úgy gondolom, hogy érdemes írnom róla, hogy kedvet csináljak ehhez a könyvhöz. Aki egy könnyed vidám regényre vágyik az máris, hagyja abba ennek a bejegyzésnek az olvasását, mert csalódnia kell.

A történet a második világháború elején játszódik a Muravidéken. De fontos szerepet tölt be a történetben Alsólendva települése ugyanis főhősünk Varga Péter a fiatal egyetemista innen származik. Mielőtt még az események részletezéséből csepegtetnék néhány részletet fontosnak tartom megemlíteni, miért is érdemes kézbe venni ezt a könyvet. Egy olyan műről van szó ahol átérezhetjük, hogy fiatalok ezreit, mint a vágómarhákat küldték a frontra, a hatalmi a túlkapásokat, a mérhetetlen gyűlöletet amely az emberekben volt (amihez elég volt csupán annyi, hogy más nyelven beszéljenek.). De még a legszörnyűbb élethelyzetekben is megjelentek és éltek jó emberek, akik nem akartak a sorba beállni. Akiknek fontos volt a becsület, az igazság, a család, a szerelem. De fontos megjegyezni, hogy az igazságot mindig a győztesek határozzák meg, ezért a "kisemberek" sokszor érzik, hogy az igazságérzetüket folyamatosan a sárba tapossák. De aminek külön örültem, hogy egy olyan világháborús regény került a kezembe, ami rólunk magyarokról, a mi érzéseinkről, viszontagságainkról szól. Fontos, hogy a mai fiatalok, idősebbek tisztában legyenek a magyar történelem ezen szeletével. Hiszen sokszor a mai magyar politika is szívesen hivatkozik ezekre az eseményekre és használja fel a mai napig politikai eszközként. Ezért jó ez a regény mert sok mindenre rávilágít. Talán a legfontosabb mondanivalója amit magamnak leszűrtem az volt, hogy mindig embernek maradni még akkor is ha az nem is olyan egyszerű.

Röviden a mű tartalmáról: Varga Péter és Klein Berta a két főhősünk. A cselekmény már ott elkezd bonyolódni, hogy a két fiatal szerelmes lesz egymásba, de a lány zsidó származású, amit a korban nem néznének túl jó szemmel ezért titkolniuk kell szerelmüket. A fiatalembert nemsokára besorozzák. De a csendőrségnél ajánlanak neki "állást". A jószívű, becsületes ember nem tud azonosulni a csendőrség értékeivel, ezért nemsokára menekülnie és bujdosnia kell. Ekkor kezdődik az ő "Kálváriája". Berta fogságba esik és deportálják zsidó származása miatt. Az ő hányattatásait párhuzamosan Péterével követhetjük nyomon. Emellett több figurát is megismerhetünk a műben mint például a hithű Gábor Dénes plébános személyét, a lelkükkel viaskodó német katonákat, a buzgó partizánokat, és az egyszerű szegény embereket, és a hatalomra éhes, bosszúszomjas ostoba embereket is.

Olvasásra érdemes ajánlom a művet. Sokat lehet belőle tanulni, fontos témákat boncolgat a regény. Az igaz történelmen alakuló jó kis drámai regény kerekedett belőle.

Zárszóként egy számomra meghatározó jelenetet emelnék ki a könyvből. Főhősünkhöz egy fiatal házaspár a gyerekeivel odamegy és beszélgetésbe elegyednek. Majd néhány percre a fiatal férfi a gyerekekkel kettesben marad. Akik mesélnek a fekete ruhás emberekről, akik mindenhova plakátokat ragaszgatnak amire az van írva, hogy "Felkoncoljuk" A szüleink mondták, hogy óvakodjunk ezektől az emberektől. Kérdeztük a szüleinktől, hogy mit jelent a felkoncolni szó? De nem mondták meg. A bácsi tudja? Nem. Sajnos nem tudom. A beszélgetés hamarosan lezárult. A fiú elgondolkozott. Talán jobb volt annak, aki meghalt ebben a szörnyű háborúban, mert legalább neki ezekre a kérdésekre nem kell megadnia a választ.

Remélem sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz! Jó olvasást!

Mint oly sok könyvnek ennek is a mozis feldolgozása hozta meg a sikert (legalábbis én  biztosan azért vettem kézbe mert hallottam, hogy Oscar díjas film készült belőle). Mielőtt még a könyvről kezdenék mesélni fontos megemlítenem, hogy a filmet még nem láttam, de a könyv után most már biztosan megnézem mivel kíváncsi vagyok, hogy sikerült a filmvászonra vinni ezt a szerintem nem könnyű történetet.

A történet Indiában kezdődik ahol megismerhetjük Piscine Molitor Patel életét. Hogy hogyan is lesz belőle Pi élete? A válasz egyszerű, mint mindig a gyerekek gonoszsága határtalan tud lenni. Így jár főhősünk is és az iskolában gyorsan pisisnek kezdik csúfolni a neve miatt. Talpraesettségének köszönhetően kihozza belőle a legtöbbet és magát Pi-ként mutatja be vagyis 3,14. Nagyon őszinte és befogadó személyiség szomjazik a tudásra. Apja egy állatkertet vezet és nagyon sok mindent megtanul az állatokról is, de a különböző vallások is nagyon közel állnak hozzá. Ebből problémái is adódnak hiszen mind a hinduizmusban, mind az iszlámban, mind a keresztény vallásban megtalálja "a saját Istenét" a szépséget és a jót. A felnőttek azt javasolják neki, hogy válasszon egy vallást, mert az összeset nem lehet, főhősünk ezt nem nagyon érti hiszen mindegyikben ott lakozik Isten csak esetleg másképpen hívjuk. Úgy gondolom a mai kor emberének is lenne mit tanulnia ezekből a gondolatokból. A cselekmény akkor fordul komolyra, mikor a családnak el kell hagynia Indiát és Kanadába kívánnak költözni. A hajó balesetet szenved és Pi egy bengáli tigrissel egy csónakba kerül, tehát nem csak a tengert kell túlélnie hanem a föld egyik csúcsragadózójával is meg kell küzdenie.

Pi Patel 277 napot tölt a tengeren, ő az a személy, aki a legtovább túlélte a nyílt óceánon, már maga ez csoda. (És ez ráadásul igaz történet, ha elfelejtettem volna mondani!)

A könyv és az író, hagy előttünk nyitott kérdéseket és, hogy a hithez visszakapcsolódjunk mindenkinek a hitére van bízva, hogy mit hisz el. Bevallom ezen sokat kellett gondolkoznom, de végül arra jutottam, hogy Pi Patel megpróbáltatásai és megmenekülése csodálatos történet, én hiszek neki és benne. De lehet, hogy mindenkiben ott lakozik a bengáli tigris? Meglehet. Ezt mindenki döntse el saját belátása szerint.

Mindenkinek ajánlom a könyvet hiszen egy hihetetlenül csodás történetet lehet megismerni belőle, ahol a saját hitünket is próbára tehetjük ha szeretnénk. Sokan írták, hogy egy modern Öreg halász és egy modern Robinson történet ez, és van benne valami, de úgy gondolom, hogy a lényeg sokkal messzebb mutat.

Jó szórakozást a műhöz!

Az első könyv, amit bemutattam egy nagyszerű, (sőt talán azt is megmerem kockáztatni, hogy egy megismételhetetlen embert) mutatott be. Aki az Igazságot kereste, a szépet és jót. 

De a most bemutatandó könyvet talán elég jól szembe is lehetne állítani vele. A Drága kéjt bevallom őszintén izgalommal vettem a kezembe, gondoltam magamban, hogy egy polgárpukkasztó műről lesz szó (ami igaz is) és mondanivalója annál kevesebb. Nem lett igazam, bár a rideg valóságot az író elég keményen az arcunkba vágja.

A mű egy luxusprostituált története, aki "karrierje csúcsán" van. Pörögnek a százezrek, milliók egy-egy légyottért. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Tudtam hogy a prostitúció egy ősi "szakma", de mindig bíztam abban, hogy az emberek (elsősorban a férfiak) letudják vetkőzni állatias ösztöneiket és van értékrendjük és erkölcsük. Hát ez a könyv megmutatta, hogy a válasz egyértelmű nem. A pénz irányít mindent és mindenkit. A lényeg a csillogás, a kapcsolatok, és a szebbnél szebb ékszerek.

A férfiak uralkodásvágya az író szerint a legfontosabb mozgatórúgó. De, ami számomra legszembetűnőbb volt az mégsem maga a prostitúció volt, hanem a pénz. Van az a régi mondás, hogy a pénz megváltoztatja az embereket. Én tovább gondoltam és arra jutottam, hogy nem az előnyükre változnak meg. Gonosszá válnak és bárkit, bármit képesek eltaposni, hogy előbbre jussanak.

De vissza műhöz a főhős megismerkedik egy milliárdossal, akinek nem számít a pénz. Bármit megkaphat amit akar így a nőt is. De az a véleményem, hogy ez az ember mégsem boldog, hiszen mindig valami újra, valami izgalmasabbra van szüksége, hogy kielégítse vágyait. És úgy gondolom, hogy lehet akármennyi pénze, boldogságot is vehet, csak nem tud. Ezért szegényebb, mint egy egyszerű ember.

Eleinte minden tökéletes, a főhős egy rideg profi, nincsenek érzelmek csak sex. De minden megváltozik...

Úgy gondolom, hogy elolvasásra ajánlott ez a mű. Kicsit megbotránkoztam, hol felháborodtam, hol elkeseredtem. De szerintem ezért jó ez a könyv. Jó néha rádöbbenni a valóságra. Mert ha hallgatunk és nem nézünk szembe vele, hogy a kis tökéletes világunk nem is annyira tökéletes, akkor egy szép cukormázas hazugságban "boldogan" élhetjük le a mindennapjainkat.

Kedves olvasó!

Az első igazi bejegyzésem egy nagyon népszerű emberről szól, de pont ezért a most bemutatandó könyvet nagyon nagy odafigyeléssel kell leírnom Önöknek.

A mű címe: Móhandász Karamcsand Gandhi Önéletrajz avagy Az igazsággal való próbálkozásaim története.

Ennek a könyvnek a példánya amit én olvastam 1987-ben jelent meg Budapesten az Európa Könyvkiadó gondozásában. A dátumból is láthatjuk, hogy már nem mai darabról beszélhetünk. A könyvet egy könyvtárban találtam a törölt könyvek között, ez egy kicsit meglepett valahol elszomorított. Azon gondolkoztam, hogy egy ilyen formátumú ember önéletrajzára nem kíváncsi senki? Nem akarunk róla tudni semmit? A válasz egyszerű: sajnos nem. A könyv hátuljára lapozva kíváncsi voltam a kölcsönzések számára és ez is alátámasztja abbéli nézetemet, hogy tényleg nincs szükség már erre a műre, hogy mindössze ketten kölcsönözték ki míg a könyvtár tulajdona volt.

Mindenesetre én elhoztam, nah persze én sem ok nélkül. Ugyanis én történelem szakon végeztem és mikor Indiáról tanultunk (sajnos elég nagy vonalakban) akkor már hallottam Gandhiról és az ő munkásságáról, ezért nagy érdeklődéssel álltam neki a könyv olvasásának.

Mint az alcím is mutatja Gandhi ebben az önéletraji írásában végig azt kívánja bemutatni az olvasónak, hogy hogyan próbálta meglelni az Igazságot, ami nála egyben azt is jelentette, hogy megtalálja az Istent és mindent ami jó. Gandhi művében így ír az Igazságról: "Az Igazság olyan, mint a hajlékony fiatal fa, és mint a törhetetlen gyémánt".Dióhéjban erről szól a mű, de ez így túl egyszerű lenne. Azért annál többről van szó ebben a munkában, minthogy valaki leírogatná hogy napról napra mit csinált.

A könyvből kiderül, hogy Gandhi mélységesen vallásos és elkötelezett ember volt. Véleményem szerint kevés olyan ember született/születik a világra, mint Gandhi. A könyvből kiderül hatalmas munkabírása, fiatalkori tévelygései. Sőt kirajzolódik benne India története is hiszen a sors úgy hozta, hogy ez az ember és India sorsa egy rövid időszakban eggyé forrt.

Joggal mondhatná az olvasó, hogy jó-jó szép dolgokat lehet benne olvasni, de azért mégiscsak egy önéletrajz nem? Hiszen mindenki szereti magát jobb színben feltüntetni, a kínos részleteket pedig a szőnyeg alá söpörni. Én úgy gondolom, aki a kezébe veszi ezt a könyvet ettől nem kell félnie, hiszen hibáiról és magáról erről a munkáról is őszintén vall az író.

A munkában azaz időszak jelenik meg előttünk amikor még Dél-Afrika és India a Brit Birodalom fennhatósága alatt állt. A könyv öt nagy fejezetre van felosztva. Az első fejezet Gandhi fiatal éveiről szól londoni tanulmányairól, táplálkozási kísérleteiről, vallási ismeretszerzésről. A második fejezet már elsősorban Dél-Afrikában játszódik, és arról szól, hogy Gandhiban hogyan ébred fel a vágy, hogy segíteni kell az indiai honfitársainak. Bevallom amikor ezt a fejezetet olvastam és ahogy leírta, hogy hogyan bántak vele az angol tisztségviselők és ő milyen illedelmesen reagált ezekre a dolgokra, jobban bántotta az angolokat minthogyha toporzékolt volna dühében. Azaz érzésem még most is vannak olyan események, dolgok Gandhi életében, ami a mai világban is megállják a helyüket és követendő példa lenne.

A könyvben szó van arról is, hogy nem foglalkozva a veszéllyel, hogyan gyógyítja a pestiseket. Hogyan dolgozik azért, hogy az érinthetetlenek kasztját eltöröljék.

Gandhi számára az élet mindig szent és sérthetetlen volt. Nem hitt a "fegyverek szavában". Ezért mindig is az engedelmesség megtagadására szólította fel az embereket, és kihangsúlyozta az erőszakmentességet. Részt vett az I. világháborúban is több indiaival együtt ahol szanitécfeladatokat láttak el az angolok oldalán. De az angolok hálája elég különös volt. Hiszen Gandhiék az együttműködéstől azt várták, hogy majd a britek majd ennek hatására több engedményt tesznek India számára, de az ellenkezője történt. Statáriumot vezettek be, és szörnyű eseményekre került sor Dzsallianválá-bágh-ban Dyer tábornok parancsára a békésen tüntető emberek közé lőttek és több ezer embert megöltek, egy olyan városban mely körzet a legtöbb indiait adta az első világháborúban harcoló britek mellé. Gandhi ezen események hatására ismerte fel, hogy nem lehet megoldani a Brit Birodalmon belüli életet, csak a teljes szakadás vezethet eredményre. Ilyen hasonló érdekes dolgokat tudhatunk meg Gandhiról, Indiáról aprólékos részletességgel ebben a könyvben.

Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom. Nagyon tanulságos és sokat meríthetünk belőle a mindennapi életünkhöz is. A könyv bemutatását egy a könyvből vett kedvenc idézetemmel szeretném zárni, ami így hangzik:

"Mi haszna múltbéli tetteink fölött ítélkezni; latolgatni, hogy helyesen vagy helytelenül jártunk-e el? Ha igyekszünk megérteni a történteket, és amennyire lehetséges- tanulni belőlük, ez hasznunkra válik. De nehéz megmondani, hogyan cselekednék ez vagy az az ember bizonyos körülmények között. Azt is beláthatjuk, hogyha az embert kívülről, csak a tettei szerint ítéljük meg, ugyancsak kétes következtetéseket vonhatunk le, mivel tulajdonképpen nagyon keveset tudunk róla."

Remélem sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz! Jó szórakozást és elmélkedést!

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.