Szepesi Nikolett: Én a szexmániás
Ehhez a bejegyzésemhez, ajánlómhoz úgy érzem egy kicsit hosszabb kezdő bekezdést kell írnom. A blog azzal a céllal jött létre, hogy könyveket ajánljak a saját olvasmányélményeim alapján. Félek, hogy talán az első olyan ajánlóm lesz ahol több a negatív véleményem, mint a pozitív.
Kíváncsiságból álltam neki a könyv elolvasásának. Kedves sztori; otthon olvasom a könyvet, édesanyám látta a boritót és a címet, kicsit kiakadtak a szemei, de mielőtt bármit is mondhatott volna csak annyit mondtam: "Tudom, tudom Remarque után elég nagy visszaesés." És ekkor még nem is tudtam, hogy még mi is vár rám igazán.
Ami legelőször eszembe jut és gyorsan túl is szeretnék lenni rajta, az a könyv stílusa. Én megértem, hogy a meghökkentés, a botránykeltés, a leleplezés volt a célja, de amikor "Basztunk, basztunk és basztunk." irodalmi magasságokba repítő mondatokkal találkozok minden második oldalon akkor már egy kicsit besokalltam.
A könyvet ugye Szepesi Nikolett olimpikon úszónő írta, ahol életének szexuális kalandjaiba enged betekintést. Egészen fiatalkorától a 26.-ik életévéig (mivel a könyv megírásakor 26 éves volt). Ezért néha bosszantónak tartottam, hogy bölcs életigazságokat állapított meg, "hatalmas élettapasztalatokkal" a háta mögött. Szerintem ennyi idősen lehet véleményünk dolgokról, sőt kell is, hogy legyen, de azért kicsit erősnek tartom a könyvben megjelenő gondolatokat. De erről győzödjön meg mindeki saját maga, a lényeg, hogy a könyv nagyon sok gondolatával nem tudok egyetéretni.
Olvashatunk az olimpián felmerülő szexuális szabadságról, az úszónő magánéleti kalandjairól, az edzések durvaságáról és megaláztatásairól. Azt szeretném megjegyezni ha a fele igaz, annak amit az edzésekről és az edzőkről írt a szerző, akkor az mélyen elszomorító.
Szexuális kalandok? Nem tudom sose voltam ezeknek a hívei, pedig én férfi vagyok. Lehet, hogy ezért is kavart fel ennyire ez a könyv. Mert oké, a férfiak vadászok, "trófeákat" gyűjt, de az hogy egy nő (és nem véletlenül egy nőt írok, mert szerintem egyáltalán nem az jellemző a világra, amit az szerző ír, maximum egy szűk réteg "életmodellje" lehet) ezt csinálja meglepő és valahol szomorú is, egyáltalán nem dicsőségre méltó. Persze a férfiakat sem kívánom felmenteni mindkét nem részéről elítélendő dolgok ezek.
Rengeteg meghökkentő, megbotránkoztató történettel találkozhatunk a könyvben. Ki-ki döntse el, hogy miért veszi a kezébe és hogyan értékeli. Nekem sok volt, a világ nem ilyen, nekem ezt senki ne magyarázza meg. (De vitatkozni mindig lehet és ajánlatos!) Elgondolkodásra tudom ajánlani, de sajnos én többre nem tudom értékelni. Esetleg abban bízom, hogy olimpikonunk megtalálja a nagy szerelmet amiben nem nagyon hisz és majd ír egy könyvet arról, hogy a világ nem is olyan romlott és erkölcstelen. Lehet, hogy nem fogják olyan sokan megvenni azt a könyvet, mint ezt, de én mindenképpen ajánlanám.