Széperdei Zsolt: Édes bátyám kisfiam. Magyar Esőember, gondolatok, versek

Tavaly decemberben találkoztam a szerző nevével a Facebook-on egy Palinban rendezendő könyvbemutató kapcsán. Nagyon megfogott amit a kötetről és a szerzőről írtak. (De ha elolvassátok ezt a kötetet, Ti is nagyon sokat megtudhatok magáról a szerző életéről is.)

Be kell vallanom, hogy nem sűrűn szoktam verseket olvasni, de amikor beleolvastam Széperdei Zsolt verses kötetébe, akkor már tudtam, hogy minden egyes betűjét A-Z-ig el akarom olvasni, magamba akarom szívni. Rég elfelejtettem már, hogy egy-egy versbe mennyi érzelmet, fájdalmat, szeretetet, szerelmet, örömöt, bánatot lehet belesűríteni. A szerző tudja ezt és szívesen meg is osztja Velünk tudását. Öszintén elénk tárja egész életét, szó szerint végigkövethetjük jobb és rosszabb napjait is. Vannak versei, amelyekből árad a szeretet és a jövőbe vetett remény, de nem rejti véka alá félelmeit és bánatát sem. Rég találkoztam ilyen mély és szívből jövő gondolatokkal. De nem csak saját magáról ír, hanem a világról és mi rólunk magyarokról is. A kötetben a verseit több ciklusra bontja fel, a fejezetek (ciklusok) címei a következők: nincs mit adni; jó vagyok így is; HAZUDHATNÁM; nem védett faj; Csalódás; álom.

Szándékosan nem kívánok a szerzővel foglalkozni, hiszen, hogy az Ő szavaival éljek, nem könyöradományra van szüksége, hanem alkotni szeretne és újraépíteni a saját várát. Talán a legjobb ajánlólevél lehet, hogy a versei után újra van kedvem verseket olvasni. Mindenkinek szeretettel ajánlom Széperdei Zsolt verseskötetét. Szép letisztult érzelemmel teli versek, mindenki megtalálhatja közöttük a maga kedvencét.

Jó olvasást! Sok sikert kívánunk a Szerzőnek a további munkáihoz és az élethez is!