Stephen Turnbull: Szamurájok. A japán harcos nem hivatalos kézikönyve

A most bemutatott szakkönyv egy érdekes régi világba kalauzol el minket. A címből nem nehéz kitalálni, hogy a japán kultúráról és ezen belül is a szamurájokról szól. De ugye mit mondanak ilyenkor az emberek? - Oh én nem olvasok nehéz érthetelen szakkönyveket, főleg egy ilyen távoli kultúráról, amiből nem értek semmit. A brit hadtörténész StephenTurnbull megoldotta ezt a kérdést, hogy mindenki számára érthető, informatív és közben kellemes kikapcsolódást is nyújtson. Egy japán harcos nevében, Umavatari Bogjú-ként írja kézikönyvét. Bemutatva nekünk milyen is egy japán harcos élete.

Legelőször megismerhetjük, hogy hogyan is épül fel a japán társadalom, kinek hol van helye és természetesen a mű szempontjából a legfontosabb, hogy hol helyezkednek el a hierarchiában a szamurájok. Röviden a legfontosabb eseményeket is bemutatja, hogy hogyan is alakult Japán történelme, de csakis a legfontosabb eseményeket írja le számunkra.

Majd a bevezető fejezetek után megismerhetjük, hogy mit is kell tudnia egy igazi szamurájnak. Talán az egyik legfontosabb a meghajlás tudománya és a különböző családoknak és azok címereinek az ismerete. A meghajlás nagyon szigorú szabályok szerint működik ebben a zárt társadalomban. Szót ejt a japánok viszonyáról a külföldiekhez, többek között a kínaiakról, a koreaiakról, portugálokról és spanyolokról, hollandokról és angolokról. (Valahogy az ember érzése az, hogy az európaikaról nincsenek valami jó véleménnyel...)

Majd egy izgalmas fejezetben a "Hogyan lesz a szamurájból igazi harcos?" címűben egy kérdőívvel találkozunk, ahol ha válaszolunk a kérdésekre, megtudhatjuk, hogy mennyire vagyunk alkalmasak szamuráj harcosnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a szerző egyik zseniális húzásáról van itt szó, hogy az ismeretek átadása mellett arra is szán időt, hogy egy kis játékra invitáljon bennünket. (Nekem az jött ki, hogy jó úton haladok és pontosan nekem szól ez a könyv.)

A következő fontosabb részben megismerkedhetünk a busidóval, a harcos követendő útjával, amely évszázadokig meghatározta és összetartott a japán társadalmat. És a busidó ismeretével talán könnyebb megismerni és megérteni  a szamurájokat és a japánokat is.

A szerző másik érdekes megoldása a gyakori kérdések felvetése és azonnali megválaszolása. Ezzel is egyszerűbbé téve az új ismeretek befogadását. Majd kiemel kilenc japán harcost, akiket példaként kíván állítani. Ilyenek voltak: Minamoto Josiie, Minamoto Josicune, Hódzsó Tokimune, Kuszunoki Maszasige, Asikaga Josimicu, Hódzsó Szóun, Ueszugi Kensin, Oda Nobunaga, Tojotomi Hidejosi.

A harmadik fejezetben megismerkedhetünk egy szamurájnak a páncélzátval, öltözékével és kardjával, melyeket a rengeteg illusztráció segít még jobban elképzelni. Majd olvashatunk arról, hogy milyen harcművészeti technikákat kell elsajátítania egy igazi harcosnak. Külön tárgyalja a kardvívó technikákat és képi illusztrációval is segíti az olvasókat. De megismerkedhetünk a lándzsák, pisztolyok és a puszta kézzel való harcolás formáival is.

A következő rész azt taglalja, hogy egy szamurájnak, hogyan is kell élnie a hétköznapokban amikor semmilyen háború nincsen. Hogyan igazgassa birtokát, hogyan tartsa fenn a rendet, sőt néhány régi japán kínvallatási módszerbe is bepillantást nyerhetünk.. Megismerhetjük a japánok vallását is: a sintoizmust és a budhizmust; és hogy milyennek kell lennie egy kultúrált szamurájnak, a csanojut a japán teaszertartásra is kitér.

Majd a hadvezetés lépéseiről olvashatunk, hogyan is kell hadsereget felállítani, egyáltalán irányítani és használni. A kilencedik fejezet azzal foglalkozik, hogy hogyan kell viselkednie egy szamurájnak a harcmezőn. (Igen még erre is külön szabályaik vannak.). Majd a szerző nyolc nagy csatát és annak tanulságait mutatja be. Megismerkedhetünk az: udzsi csatával, kavagoei csatával, okehazamai csatával, kavanakadzsimai csatával, mikatagaharai csatával, nagasinói csatával, hecugigavai csatával és a szaeshoni csatával.

Azt is megtudhatjuk a tizedik fejezetből, hogy hogyan kell egy várat megostromolnia a szamuráj harcosoknak, és azt is, hogy hogyan kell megvédeni. Könyvből azt is megtudhatjuk, hogy a csata után mi a teendője egy szamurájnak, és hogy a levágott fejeket hogyan kell ízlésesen elkészíteni. (Ehhez is kapunk néhány illusztrációt!) Szót ejt a szerző arról is, hogy mi van ha sikerül egy szamurájnak megélnie az öregkort és arról is, hogy milyen módszerekkel lehet végrehajtania szeppukut vagy másnéven a harakirit.

A mű nagyon alapos, sok mindent megtudhatunk erről a távoli kultúráról úgy, hogy közben - a szerzőnek köszönhetően - még jól is szórakozunk. A könyv rengeteg képi illusztrációval van teletűzdelve, hogy még könnyebben el tudjuk képzelni és meg tudjuk érteni a harci technikákat, öltözékeket. A könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom, egy letehetetlen olvasmány. És még a végén az is kiderülhet, hogy megálltuk volna- e a helyünket a világban szamuráj harcosként.

Jó olvasást!