Sheila Hocken: Emma meg Én

2014.02.01 17:42

A most bemutatott mű egy önéletrajzi regény, amelyből a szerző Sheila Hocken életét ismerhetjük meg. És még valakiét... Az egyik legfontosabb társáét: Emmáét, aki az ő vakvezető labradorja.

Sheila a születésétől fogva látási gondokkal küzdött. Igazából foltokat, árnyakat látott csak, de gyerekként úgy gondolta, hogy minden gyereknél így működik. Később teljesen megvakult.

Gyerekkorában, mikor még valamicskét látott, nem akarták "normál" iskolába felvenni, hanem az oktatók ragaszkodtak hozzá, hogy speciális iskolába kerüljön. (Nem kívántak vesződni vele. Vagy egyáltalán az oktatók voltak képtelen olyasvalakivel foglalkozni, aki teljesen vak.)

Nem mondok talán újat, ha azt mondom nem könnyű egy vak embernek az egészségesek világában. Erről is szól ez a regény.A szerző sok esetet ír le, hogy mennyire türelmetlenek az emberek, mennyire nem tudnak semmit ezekről az emberekről. Az egészséges emberek zavarban vannak, ha találkoznak vele vagy túlbuzgó segítségnyújtásuk közben rángatják össze-vissza. De szerinte a legbántóbb az, hogy gyerekként kezelik és nem felnőttként. Jobban belegondolva (és magamat sem tekintem kivételnek) nagyon keveset tudunk ezen embertársainkról. Talán jobban oda kellene rájuk figyelni és meg kéne tanulnunk segíteni őket és legfőképpen egyenragúként kezelni őket.

A másik fontos szál Emma a kutya. Egy nagyon hűséges és okos állatot ismerhetünk meg a személyében. Megtudhatjuk milyen nehéz egy ilyen képességekkel megáldott kutya felnevelése és kiképzése. De a legfontosabb, hogy egy ilyen állat nem csak eszköz, hanem társa és barátja is egy vakembernek. Ott van vele a nap minden percében és támaszt, segítséget nyújt neki.

Rengeteg kedves és aranyos sztorit ismerhetünk meg Sheilaról és Emmáról. Mindenkinek ajánlani tudom ezt a kedves önéletrajzi regényt. Aki nem sokat tud erről a betegségről akkor ebből a regényből sok mindent megtudhat és megérthet.

Jó szórakozást hozzá!