Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Egy nagyon régi klasszikust szeretnék Nektek bemutatni,a Dzsungel könyvét. Régóta fenn volt már az elolvasandó könyvek mevezetű listámon. Most végre kézbe is vettem és egyáltalán nem bántam meg. Egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet ebben a történetben, amit az emberek időről iődre újra és újra elővesznek és még mindig van benne újdonság, mindig van egy új látásmód. És legtöbbször mindig sikeresek az új feldolgozások. Vágjunk is bele!
A könyv különböző történetekből épül és nagyon sok egyáltalán nem is szól Maugliról, de erről még később írok. Az első történet körülbelül lefedi, amita különböző filmekben színházi darabokban megszokhattunk. A farkasok befogadják Mauglit, szembeszállnak Sir Kánnal, Bagira kiáll védence mellett. De nyílván a történet sokkal sokszínűbb, mint amit egy film adni tud. Csak egy példát, hadd hozzak erre: Sok farkas úgy gondolja, hogy Mauglit el kell küldeni a falkától, mert ő egy emberkölyök nincs köze hozzájuk, és nem akarnak miatta megküzdeni a tigrissel sem. Maugli hatalmas fájdalmat érez, hiszen ő a családjának tekintette a farkasokat. Komolyan sírni kezd, amitől nagyon megijed, kétségbeesetten kérdezi Bagirától, hogy nagyon fáj Bagira, most meghalok? Nem Maugli ezek csak könnyek, emberi könnyek és Bagira most már tudja, hogy az emberkölyökből ember lett. Ez az egyik kedvenc idézetem a könyvből és Kipling hasonló tanulságokkal tűzdelte tele az összes "tanmeséjét". Korábban írtam, hogy nem minden történet Maugliról és barátairól szól. Olvashatunk többek között egy fehér fókáról, aki nem akar beállni a sorba és várni a halált, hanem jobbat akar magának és az összes fajtársának. Megismerkedhetünk Riki-tiki-tévi-vel a mangusztával, aki egy családot ment meg a kobráktól. De egy különleges ember élettörténetét is elolvashatjuk Púran Bhagat-ét, aki nagyon híres és tanult ember a hazájában, szinte mindent elért, amit ember elérhetett és ezt egy napon hátrahagyja és elvonul, hogy élete utolsó időszakát békében a legnagyobb nyugalomban és szegénységben élje le. Mindegyik történet önmagában is megérdemelné, hogy önmagában is kielemezzük. Sőt meglepő számomra, hogy ezek a történetek nem keltették fel Hollywood érdeklődését.
De térjünk vissza főhösünkhöz Mauglihoz. Számomra a történetének az egyik meglepő felfedezése, hogy Ká a kigyó, akit bármilyen feldolgozásban az ellenségének mutatnak be, az az eredeti történetben Maugli egyik legjobb barátja! Sőt nem egyszer az óiráskígyó menti meg az életét. Maugli próbálkozik, hogy visszatér az emberekhez, de mivel ismeri a dzsungel törvényét ártó szellemnek tartják és elüldözik, de a bosszú sem fog sokáig váratni magára... Látjuk, hogy lesz felnőtt, hogyan váik a dzsungel urává és, hogy ennek ellenére mégis képtelen megtagadni az emberek világát.
Rudyard Kiplin olyat tett, ami nagyon kevés írónak adatik meg. Örök klasszikust alkotott és ezek nemcsak gyerekmesék, nemcsak sokkal többek annál. Nincs olyan korosztály, akit ne tudnának elvarázsolni ezek a varázslatos történetek. Ahol sokszor az állatok a főszereplők és akik sokszor görbe tükröt állítanak a két lábon járó embereknek.
Jó olvasást!