Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból

Egy rövid vallomással szeretném kezdeni jelen könyvajánlómat. Régóta nagy kedvelője, sőt talán azt is mondhatom, hogy rajongója vagyok Robert Capa (Friedmann Endre) munkásságának. Capa képei elvarázsolták a világot (köztük engem is; a kezdőoldalon is az egyik kedvenc Capa képem látható), közel hozta számunkra háborút és sikerült megmutatnia a háborúban az embert. Ez számára  már saját korában is világhírnévhez vezetett, de úgy látszik még napjainkban is a legnépszerűbbek és legjobbak közé tartozik. Igaz, hogy méltatlanul el kellett hagynia hazáját Magyarországot (mint sok más tehetséges embernek), de úgy érzem ennyi év távlatából már mi magyarok is nyugodtan csodálhatjuk és érezhetjük magunkénak.

A Kissé elmosódva egy önéletrajzi regény, ahol Capa elmondja, hogy vannak pontok, ahol változtatott az igazságon, de csak azért tette, hogy ettől az igazság még  jobban kidomborodjon. De sok író és barátja úgy nyilatkozott a könyvről, hogy a lényegi kérdésekben nem változtatott Capa csak egy két nevet változtatott meg és egy korábbi megtörtént szerelmi szálat fűzőtt bele a történetbe. Az eredeti mű már 1947-ben megjelent és elsősorban egy később elkészítendő forgatókönyvnek az alapját képezte volna.

Főhősünk története az Egyesült Államokban kezdődik, ahol származása miatt  és mivel munkája sincsen "ellenséges idegennek" számít. De nem sokára jön egy neves laptól egy ajánlat, hogy legyen a háborúban a fotóriporterük. Kisebb vesztegetések árán megkapja a szükséges engedélyeket a kiutazásra az Államokból és kisebb vesztegetések árán megkapja a beutazási engedélyeket Angliába. Mindezt úgy meséli el nekünk a szerző, hogy közben nem unjuk halálra magunkat a száraz tények olvasásától, hanem ténylegesen regényesen, kellő humorral írja meg a sztorijait. Szinte minden fejezetben elhangzik a whisky, a póker és a macskajaj szavak. Tehát Capa azt sem rejtegi előlünk, hogy mik is voltak az igazi gyengéi, szenvedélyei.

Feladatai Észak-Afrikába szólítják, ahol először találkozik az "igazi háborúval". Zseniális fényképeket készít, ami már ekkor lenyűgözi a világ sajtóját. Megtaláljuk a frontvonalban több gyalogos támadásnál, de egy bombázószázadhoz is csatlakozik, hogy légifelvételeket készítsen. Közben a szerelmi szál is kibontakozóban van a Londonban hagyott Pircsi személyében. De az, hogy Capa vállalkozott, hogy bombázókkal repüljön nem a legmerészebb húzása volt a II. világháborúban. Később Szíciliában részt vett egy ejtőernyős ugrásban és egy kicsit hosszabb időt egy fán fennakadva is elidőzött. Jobbnál jobb képek kerültek ki a kezéből, de már Olaszországban egy kisebb depresszióba süllyed. Rengeteg halott, sebesült, sokszor érzi és vall úgy a háborúról, hogy annak vajmi kevés értelme van.

Elérkezik a D-nap és Capat beválasztják azon kevés fotóriporter közé, aki részt vehet rajta. (Számszerint 4 fotóriporternek engedélyezték az amerikaiak, hogy mehessenek.) Capa úgy döntött, hogy az első hullámban száll partra, rengeteg fényképet készített, de ebből csak nyolc darab maradt meg, mert egy fotólaboráns elrontotta őket. A sors fura játéka, hogy az egyik homályos kép, ami a Life magazinban jelent meg, lett a partraszállás leghíresebb képe. Capa végigfotózta Franciaország felszabadítását és itt újra összehozta a sors régi barátjával Hemingway-el. A kettejük találkozásáról és kalandjaikról is sokat olvashatunk a regényben.

Capa a háború vége fele kezdett belefásulni a rengeteg szörnyűségbe. Úgy gondolta, hogy olyan jó képeket, mint eddig már úgysem tud készíteni. Még részt vett egy ejtőernyős ugrásban német területen, ahol újabb számos remek képet készített. Sőt ismételten világhírú lett az utolsó elesett katonáról készült képe.

Remek hangvételű, izgalmas önéletrajzi regény. Olvasása közben tényleg úgy érzi az ember, hogy ennek semmi valóságalapja nincsen és egy remekül kitalált történetet olvasnánk. De ennél sokkal többről van szó. A könyvet még izgalmasabbá teszi, hogy rengeteg a háborúban készült Capa képpel van tele tűzdelve a regény.

Méltán lehetünk büszkék hazánk fiára, aki nem csak a fényképezőgéppel bánt remekül, hanem a szavakkal is. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani. Letehetlen olvasmányok közé sorolom.

Jó olvasást hozzá!