Müller Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága
Mindenkinek szüksége van egy hősre ,egy példaképre, akire büszke lehet az ember, akiből erőt lehet meríteni, akire fel elehet nézni. A városok életében sincsen ez másképpen. Kell egy személy, egy hős, egy kultikus figura, akit mindig példaképként lehet állítani a város lakóinak. Nagykanizsa városának is megvan a saját hőse, aki nem más mint Thury György, Nagykanizsa egykori várkapitánya. Napjainkban is több fontos kanizsai intézmény is viseli a nevét, többek között a nagykanizsai múzeum és az egyik helyi szakközépiskola is.
Müller Veronika nem túl vastag könyvét 1971-ben írta meg amikor a város Thury György halálának 400 évforulóját ünnepelte. Őszintén először féltem, hogy egy 1972-ben megírt könyv mennyire lehet aktuális és használható. De szerencsémr pozitívan csalódtam, egy nagyon jól végiggondolt jól megírt levéltári forrásokra hivatkozó szakmai munkáról van szó.
A könyv első felében megtudhatjuk, hogy mit is csinált, mi is volt Thury feladata, amíg ki nem nevezték Kanizsa várának kapitányává. Majd részletesebben is olvashatunk a kinevezéséről. A könyv következő fejezetében részletesebben megismerkedhetünk magával a várral is. Milyen állapotban van, milyen fegyverek állnak rendelkezésre. Érdekes volt számomra, hogy ezek a korabeli palánkvárak mennyire rossz állapotban voltak a korszakban. Kanizsa várának jelentősége Szigetvár elestével nőtt meg igazán. Egy várkapitányi kinevezés is komoly elismerésnek számított a korszakban, de egy percig se gondoljuk, hogy Thury György irigylésre méltó helyzetben volt. Folyamatos utánpótlási gondokkal küzdött,a zsoldok sokszor nem érkezet meg és gyakran éheztek a katonák is. Sőt még maga a kapitány sem kapta meg rendszeresen a fizetését.
Sokszor gondolják az emberek, hogy a török elleni háborúk csak a haza védelméről szólt és a katonák bármikor az életüket áldozták a hazáért. A valóság egy kicsit árnyaltabb, ahogy ez a könyvből is kiderül. Természetesen voltak olyan szituációk amikor olyan bátorságról és önfeláldozásról tettek tanúbizonyságot, ami komoly példaként szolgáltak. De a végvárakban szolgáló katonák többsége zsoldosok voltak, akiket ha nem fizettek ki egyszerűen tovább álltak vagy kifosztották azokat a jobbágyokat, akiket meg kellett volna védeniük.
Thury György rövid ideig volt Kanizsa kapitánya, de amilyen rövid volt annál sikeresebb. Rengeteg borsot tört a törökök orra alá, rajtuk ütött, harcba bonyolódott velük nem hagyta őket nyugton. A villongások és a portyázások folyamatosak voltak ebben az időszakban, annak ellenére, hogy elviekben béke volt. 1571-ben Orosztony közelében tőrbe csalják és megölik a várkapitányt.
Egy biztos, hogy Thury György meghatározó és kultikus figurává vált Nagykanizsa életében. A könyv jól és alaposan meg van írva. Aki szeretné megismerni belőle Thury György életét és munkásságát az nem fog csalódni benne. Miközben Kanizsáról és a korabeli viszonyokról is rengeteg újat lehet tanulni.
Jó olvasást!