Matt Haig: Én és az emberek
Vágytam már rá, hogy könnyedebb, humorosabb könyvet újra kézbe vegyek. Utólag úgy gondolom, hogy Matt Haig Én és az emberek című regénye felülmúlta a várakozásaimat és remek pillanatokat szerzettt nekem. A történet alapsztorija, hogy a Földre érkezik egy földönkívüli, akinek egy veszélyes küldetést kell végrehajtania és be kell épülnie az emberek közé. Már az elején problémákba ütközik és az első pár napja nem igazán zökkenőmentes. A saját emberi testével is komoly gondjai akadnak, nagyon undorítónak találja egyetlen szép testrésznek a herezacskót találja és nem is érti, hogy az emberek miért takargatják állandóan. Ilyen és ehhez hasonló vicces jelenetekkel van tele a könyv. De emellett komoly mondanivalója is van a regénynek. A szeretet fontosságáról, az emberi érzelmekről, hiszen ezektől a tulajdonságainktól vagyunk azok, amik, emberi lények. Főhősünk felfedzi a zene, a művészet a versek szépségét és elkezdi sokkal árnyaltabban látni az emberi fajt. Hát tényleg van ezekben a humaniodokban valami ami értékes? De a szerző nem rejti véka alá az emberi gyarlóságainkat sem, komoly görbe tükröt is kapunk a regénytől. Az egyik ilyen kedvenc jelenetem a könyv elején található, amikor befut az egyik benzinkútra és elkezd lapozgatni egy Cosmopolitant. Megtudja, hogy az újság megmutatja az embereknek, hogy mitől lennének boldogok, az embrek keményen dolgoznak ezért, majd ha elérik rájönnek, hogy mégsem olyan boldogok mint azt várták. Erre újra vesznek egy újságot, hogy megtudják, hogy hol rontották el és milyen új célt kell elérniük. Ismerős nem?
Láthatjuk egy földönkívüli szemével az emberi hűséget, a barátságot, a szerelmet, a csalárdságot. Szinte mindent, ami minket emberré tesz. Földönkívüli hősünket legelőször az emberi versek azok, amik legjobban megingatják tudásában, köztük is van kedvence, nem más mint Emily Dickinson. Sok fontos dolgot az írónővel mondat ki, nekem a következő az egyik kedvencem: "Hogy soha nem tér vissza, Attól olyan édes az élet."( Annyira tetszettek, az idézetek, hogy neki kell állnom Emily Dickinson verseket olvasnom!)
De nem lehet elmenni szó nélkül a halandóság kérdése mellett sem. Földönkívüli barátunkat teljesen lenyűgözi, hogy mocorognak, küzdenek, szeretnek, szenvednek ezek a halandó lények. Ettől olyan különlegesek, megpróbálnak minél több élményt belesűríteni rövidke életükbe. Az, hogy földipályafutásunk egyszer véget ér, ez teszi az ember történetét olyan csodálatossá. Szomorú, mert valami véget ér, csodálatos, mert tartalommal töltöttük meg az életet.
Hősünk rengeteg kalamajkába kerül, mire sikerül úgyahogy beilleszkednie az emberek világába. Vicces de komoly mondanivalóval rendelkező könyv. Talán még sosem olvastam olyan könyvet, amely ennyire az életigenlésre tanítana. Matt Haignek elhittem, hogy az ember a hibái és gyarlóságai ellenére egy csodálatos lény. Mindennek van értelme amit végrehajtunk, amit létrehozunk. És a legfontosabb, hogy tanuljunk meg szeretni, szeretettel forduljunk egymáshoz, ezáltal válahtunk jobb emberebb emberekké.
És ki tudja talán ezek a szerethető földönkívüliek már lehet, hogy köztünk járnak?
Jó olvasást!