Lawrence Anthony és Graham Spence: Elefántsuttogó. Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

Elefántsuttogó, sejtelmes egy szó. Sokunknak biztos a nagysikerű suttogó film jut eszünkbe, de ebben a könyvben nem egészen erről lesz szó. Annak ellenére mióta elolvastam a könyvet, azóta a fejemben vándorolnak ezek a nagyszerű élőlények, elvarázsoltak enegm, megsúgtak nekem is valamit az életről.

Lawrence Anthony a Thula Thula vadrezervátum vezetője, a The Earth Organization egyik alapítója és a bagdadi állatkert egyik megmentője, és egy egész elefántcsorda megmentője volt. Sajnos múlt időben kell írnom róla, mert 2012-ben elhunyt az állatvilág egyik legnagyobb szerelmese.

Igaz történetünk Dél-Afrikában a Thula Thula-i vadrezervátumban játszódik, ahol Anthony és csapata azon dolgozik, hogy Afrika és az afrikai vadon újra állatokban és növényekben gazdag arcát mutassa. Olvashatunk a vadorzók folyamatos pusztításáról és az elkeseredett harcról, ahogyan próbálják visszaszorítani ezt a tevékenységet. Megismerhetjük, Anthonyt, a családját, a kutyáit és azokat az embereket is, akik nap mint nap vele dolgoznak.

Sőt kicsit Afrikát is jobban megismerhetjük, az itt élő embereket, a gondolkodásukat a vágyaikat és a mindennapi életüket. Larence tökéletesen elénk tárja, hogy milyen nehéz meggyőzni a helyi lakosságot arról, hogy van értelme annak, hogy a természetet békén hagyják, sőt tesznek azért, hogy visszanyerje régi formáját. Szarvasmarhatartásban gondolkodnak, amiből a "gazdagokon" kívül elég nehéz megélni, míg az ökoturizmussal sokkal jobb helyzetbe kerülhetnének. Lawrence-nek nem egy törzsi gyűlésen kell megjelennie, hogy megpróbálja megértetni az emberekkel, hogy míről is van szó. A béke nagyon illékony Afrikában, Anthony is komoly bajba kerül egy törzsek közötti polgárháború miatt.

De a legfontosabbról még nem is írtam! (Ebből is látszik milyen eseménydús és izgalmas könyvről van szó) Az elefántokról. Nehéz lenne szépíteni, hogy Afrika egyik jelképének milyen hányattatott sorsa van. Igazából már csak rezervátumokban élnek, sőt vannak afrikai emberek, akik egész életükben nem látnak élő elefántot! Egy sorsfordító napon, Anthony is megkapja a lehetőséget, hogy egy egész elefántcsordát befogadhasson, akikre nagy valószínűséggel a kilövés várna, mivel "kezelhetetlenek". (Istenem, mennyire hisszünk benne, hogy isteni elrendelés, hogy mindent mi irányítsunk...)

A feladat egyáltalán nem egyszerű, hiszen vad és megvadult elefántokról van szó, akiket a rezevátumban kell tudniuk tartani, mert különben a biztos vég vár rájuk. Ha nehezen is de sikerül és ez Lawrence Anthony-nak köszönhető. Szakít a dogmákkal és beszél, érintkezik az állatokkal, hogy megnyerje őket magának és megtudja menteni őket. Terve beválik és a csorda részesévé lesz. Hihetetlen, de igaz. Igazi kapcsolat ember és állat között, ami a szereteten, a barátságon alapszik. Úgy gondolom, nemcsak Anthony hatott az állatokra, hanem ők is gyökeresen megváltoztatták az életét. Rengeteg remek történetet oszt meg velünk a szerző, valamelyek viccesek, szórakoztatóak és vannak szívszorítak is közöttük. (Olyan, mint az élet nem?) Olvashatunk, hűségről, barátságról, szenvedésről, kitartásról, egyszóval az életről, az afrikai vadonról. Ez a könyv képes arra, hogy egy pillanat alatt beleszeressünk az elefántokba és egész Afrikába. Képes arra, hogy az elefántok és történeteik alapján, mi emeberek is tanuljunk, újra megtanuljuk a természet rendjét és az alapvető értékeket.

A könyvet mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, a közelező kategóriába sorolandó! 2012-ben Lawrence Anthony örökre megpihent, kicsit utána olvastam a neten és egy másik blogon megtaláltam, hogy halálakor 31 elefánt vándorolt a házához, ahol az állatok két napig étlen-szomjan virrasztottak barátjuk emlékére.

Én a könyvből választott idézettel, köszönök neki mindent és, hogy életének e remek történetét nem hagyta feledésbe merülni: "Nekem akkor szép a kalitka, ha üres."

Jó olvasást Mindenkinek!