Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Hosseini regénye Afganisztán egyik falujában, Sadbagban kezdődik, ahol megismerkedhetünk egy kedves tetsvérpárral: Abdullahhal és a kishúgával Parival. A regény cselekménye ott kezdődik, amikor apjuk (mivel más lehetősége nincs) szó szerint eladja kislányát egy gazdag családnak.

 Itt egy pillanatra meg is állnék. Sokan azt várnák, hogy egyszálon futó a cselekmény, ahol Abdullah elindul és megpróbálja megkeresni elveszett kishúgát. De ennél sokkal többről van szó. Rengeteg embert és jellemet ismerhetünk meg a regényből. Sokáig nem is értettem, hogy mi is folyik itt, de szép lassan az összes szál - ha egy pillanatra is, de - összefut. A szerző remek karaktereket rakott elénk, olyanokat amely jellemeket nyugodtan a saját életünkbe is el tudunk helyezni. Megismerjük a mindennapi életüket, félelemeiket, bánataikat, álmaikat, reményeiket. Látjuk életük legnagyobb döntéseit és azt is amikor évtizedekkel később számot adnak sorsukról, életükről maguknak vagy az életük egy fontos emberének. Megindító és elgondolkoztató regény arról, hogy milyen az ember, mik a mozgatórugói és hogy hogyan alakítja a saját sorsát.

Többek között betekintést nyerünk a 2000-es évek afgán életbe is. Nyilvánvalóan nem ez a legfontosabb szál a könyvben, de aki figyelmesen olvas az láthatja és olvashatja, hogy Afganisztánban a helyzet nem volt és nem is valami rózsás, sajnos még napjainkban sem.

A regény nem csak egy család történetét mutatja be, hanem több generációt is megismerhetünk. Aki elolvassa az író regényét, az elgondolkozhat, hogy az élet mennyire igazságos vagy igazságtalan? Vajon meddig és mire van időnk? Tisztában vagyunk a döntéseink a súlyával? Érdekel egyáltalán bennünket, hogy hogyan is éltük az életünket? Bennem ezek voltak azok a kérdések, amik olvasás után felmerültek. (És sokar még most se tudom a választ, csak kavarognak bennem a gondolatok.)

Egy lebilincselő család- és lélekregény egyben. Az életről, a családról, a reményről, kitartásról szól. A regényt mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani!

A szerző egy Rúmi idézettel kezdi a regényét, ami nagyon szép, de igazi értelmét akkor nyeri el, ha elolvassuk a könyvet és újra elolvassuk. Kérek tehát mindenki, ha végzett a regénnyel lapozzon a legeléjére és olvassa el a következő idézetet: "Messze túl a Rossztettek s jótettek fogalmán van egy mező. Ott találkozunk."

Jó olvasást!