John Steinbeck: Orosz napló

Legújabb könyvajánlómban, mindenkit szeretnék meginvitálni egy történelmi utazásra az 1948-as Szovjetunióba, JohnSteinbeck és Robert Capa társaságában. Nem is hangzik rosszul ugye?

Egy ízig-vérig remekül megírt útleírást, útikalandot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A könyvet 1948-ban adták, de már több újrakiadást is megélt. Az alaptörténetünk az Egyesült Államokban kezdődik, ahol Steinbeck és Capa szövetségre lépnek, hogy megmutassák az amerikaiaknak, hogy milyen is a Szovjetunió. Fontos megemlíteni, hogy ekkor már javában zajlik a hidegháború és mindz asz orosz mind az amerikaiak a másikban látják a nagybetűs gonoszt. Szerzőpárosunkat is ez a kérdés foglalkoztatja. Vajon minden orosz velejéig gonosz lenne? Megakarják mutatni, hogy milyen a hétköznapi orosz ember élete. Minden politikai megnyilvánulástól és kommentár hozzáfűzésétől elhatárolódnak csak azokról a dolgokról hajlandóak írni, amiket megtapasztalnak.

A műben megismerhetjük a korabeli Moszkvát és moszkvai életet, ellátogatnak Ukrajnába, Grúziába és Sztálingrádba is. (Természetesen előre meghatározta a szovjet kormány, hogy hova mehetnek és miket nézhetnek meg, de élménybeszámolójuk értékéből és minőségéből ez semmit sem von le.). Ukrajnában olyan falukat tekintenek meg, ahol még javában tart a háború utáni romeltakarítés, és kezdődik a nagybetűs újrakezdés. Dolgozó, életvidám egyszerű embereket ismerhetünk meg. De viszont szomorú azt látni, hogy a munkaképes fiatal férfiak száma nagyon alacsony, hiszen nagyrészük a háborúban odaveszett. Gépeik nincsenek, mindent kézi erővel oldanak meg és ennek az időszaknak a hősei mindenképpen az életben maradt dolgozó nők. Grúzia a "szovjet paradicsom", aki jól dolgozik vagy beteg ide küldik szanatóriumba vagy pihenni. Capaék megismerkednek a helyi szokásokkal, kultúrákkal. A szovjetek megmutatják Sztálingrád városát is, ami még mindig vészjóslóan mutatja micsoda pusztítás ment itt végbe. Egy története hadd emeljek ki itt. A városközpontban üldögélnek a padon és egy kisfiú az emlékmű mellett ácsorog és nézi egy fiatal nő mellett. Steinbeckék megkérdezik, hogy mit csinál a kisfiú. A válasz az, hogy meglátogatja az apukáját, aki valószínűleg ebben a tömegsírban pihen. De a legmeghökkentőbb az a természetesség és tárgyilagosság, ahogy ezt közli.

Kellemes, szórakoztató (köszönhetően Steinbeck írói stílusának) könyv, Robert Capa 70 kinn készült fotójával együtt. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni, belekóstolni, hogy milyen is lehetett (vagy milyennek szerették volna mutatni) a hidegháborús Szovjetunió. De azoknak is ajánlom, akik szeretik Steinbecket vagy Capat. A könyvben az ő kapcsolatukról is olvashatunk, kedves jó humorú történeteket. Többek között azt is megtudhatjuk, hogy Steinbeck miért nevezte Capat vízidisznónak és könyvtolvajnak.

Tehát még egyszer mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom nem fog csalódni! Jó olvasást!