Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben

Jelen ajánlómban újra egy mesét veszek górcső alá. Főszereplőnk egy kis gyöngybagoly Hupp, aki fél a sötétben. Lássuk be ez egy bagoly (aki egy vérbeli éjszakai állat) esetében nem kis probléma. A kis Hupp több éjszakán keresztül próbálja megfejteni, hogy miért is jó az éjszaka, miért kellene neki éjszaka vadásznia, élnie az életét. A szülei mindenben támogatják, hogy minél előbb rájöjjön, hogy az éjszaka nem is olyan félelmetes.

Hupp kalandjai során sok új dolgot megtanul a sötétségről. Találkozik kisfiúval, aki megmutatja, hogy milyen klassz dolgokat lehet csinálni a sötétben, milyen jó bulikat szerveznek a cserkészek a sötét erdőben, az idős hölgy megmutatja, hogy milyen nyugodtan lehet emlékezni a sötétben. Aranyos tanmese egy kis bagolyról, akinek saját félelmét kell legyőznie. Egymaga kell megtapasztalnia, hogy amitől fél, az nem is félelmetes, a félelem csak a fejében létezik.

A mese több szempontból fontos, hiszen egy ősi problémát boncolgat, a félelmet és talán azok közül is az egyik legősibbet a sötétségtől való félelmet. Sokszor nehéz elmagyaráznunk a gyerekeinknek, hogy a sötéttől nem kell félni, nincsen benne semmilyen félelmetes. Hupp története tökéletes, hogy összeszedetten és egy mese segítségével elmagyarázzuk, nincs mitől tartani. De ha mégis fél akkor mihozzánk szülőkhöz bármikor "visszarepülhet":

A történet jól és viccesen van megírva, gondolkodásra sarkalva a gyerekeket. És ez nem csak üres szócséplés és marketing a könyv mellett. Mivel esti meseként elég nlassan haladtunk hiszen mindig meg kellett állnunk egy újabb és újabb kérdésnél ami felmerült a lurkónál. De teljes mértékben megérte, hiszen most már csukott ajtónál, sötétben is el mer aludni. Tehát a könyv teljes mértékben elérte a célját, amellett hogy szórakoztat is. Először számomra nagyon furcsák voltak Anna Laura Cantone illusztrációi a könyvben, de olvasás közben egyre jobban megkedveltem a nagyorrú Hupp baglyot. Különlegesek, szokatlanok a rajzai,de egyben szerethetőek is.

Jill Tomlinson meséiben, amelyikekben mindig állatok a főszereplők, komoly emberi tulajdonságokat, érzéseket, félelmeket tesz meg fő témájának. Lehetőséget kínálva a mesén keresztül, hogy a gyerekek többet megismerhessenek magukról, és a körülöttük létező világról. Gondoljunk csak bele, hogy mi felnőttek is mennyi mindentől tudun rettegni és félni, milyen lehet ez egy gyerek számára, aki tized annyi tapasztalattal sem rendelkezik, mint mi. A másik kérdés képesek vagyunk mindenről magunktól megnyugtató válaszokat adni a gyerekeinknek? Nem biztos, de Jill Tomlinson meséi szívesen segítenek Nekünk. Érdemes a többi munkájára is ránézni.

Remek mese, remek sorozat. Jó olvasást!