Janne Teller: Semmi

Sokaktól, sokfélét hallottam erről a regényről és mindig azt mondogattam magamnak, hogy majd, majd... Aztán pár héttel ezelőtt itthon is előtérbe került nálunk, mivel egy hazai iskola ezt a könyvet adta fel kötelező olvasmányként (nem egy magyar szerző művét). Ebbe a vitába nem is kívánok beleszólni, inkább a könyvről mesélnék egy kicsit. Egy biztos, amikor elkezdtem olvasni, nagyon izgultam, hogy miért is lehet beszélni erről a nem túl hosszú történetről Kb. egy délután alatt elolvasható, és higyjétek el ha elkezditek olvasni, akkor le se akarjátok, majd rakni.

A történet egy nyolcadikos osztályban kezdődik, ahol az egyik tanuló kijelenti, hogy semminek nincs értelme. Bármit is csinálunk, előbb-utóbb vége lesz és meghalunk. Tehát az cselekszik jól, aki nem csinál semmit, hiszen semminek nincsen értelme: ezek Pierre Anthon gondolatai, aki ezek után ott is hagyja az iskolát.

A diákokban ott motoszkálnak Anthon gondolatai és valahol mélyen legbelül hisznek is neki. Egy lehetőség marad számukra, mégpedig bizonyítani az ellenkezőjét Pierre-nek. És mondhatnánk, hogy itt kezdődik a történet cselekménye. (Amit nyílván nem szeretnék most elmesélni.) Bevallom miután elolvastam a történetet, rengeteg gondolat cikázott az agyamban, kellett aludnom rá egyet, hogy meg tudjam emészetni. Fiatal gyerekeket láthatunk, akik a felnőtt lét határán vannak és egy nagyon komoly kérdéssel találják szembe magukat. Van értelme az életnek? És ha igen akkor mi az? Szerintem, ha gyerekeink csak úgy ad hoc az arcunkba vágnák ezt a kérdést, sokunkban benne ragadna a szó. Pedig talán ez életünk legfontosabb kérdése. Érdemes elgondolkodni az adható válaszokon. Kicsit úgy érzem a szerző egy enyhe társadalomkritikát is megfogalmazott a regényében a jelenlegi társadalommal kapcsolatban. Megyünk, megyünk előre, de vajon tudjuk, hogy hova és miért?

Számomra a könyv még egy félelmetes felfedezést tartogatott. A gyerekek (most itt 13-14 éves fiatalokról beszélünk) tudnak számítóak és gonoszak, könyörtelenek is lenni. Az emberekben az ősi ösztöneik, saját egzisztenciájuk védelme képes bármilyen erkölcsi, etikai normát felülírni. A bosszú pedig bosszút szül, egyre kegyetlenebb bosszút.

A dán írónő regényét először betiltották, majd 2001-ben elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját és azóta kötelező olvasmány. Én Teller munkájt a remek, de súlyos regények közé sorolom, egyáltalán nem érzem ifjúsági regénynek, hatalmas mondanivalója van a művének, amit szerintem egy 13-14 éves gyerek nem biztos, hogy jól  értelmez(ne), de ne legyen igazam. Ebben mindenki döntsön maga, egy bizos, hogy egy remek, elgondolkodtató, tartalmas regényről van szó.

Véleményem szerint egy filozófiai drámáról van szó. Az élet értelméről, válságáról. Fontosnak tarom, hogy minél többen elolvassák ezt a regényt, mert úgy gondolom, hogy a felnövekvő fiatal generációk egyre többször fogják ezekre a kérdésekre keresni a választ. Kell értelmet és célt találni az életnek, mert különben tényleg nem marad számunkra semmi.

Jó olvasást!