Janne Teller: Ha háború lenne nálunk
Teller Semmi-je után egy újabb munkáját vettem a kezembe. Úgy látom a szerző szereti a mély és elgondolkodtató történeteket, nem sablonos témákkal hanem komoly és érdekfeszítő témák kerülnek nála napirendre. A mostani munkája is komoly vihart aratott és talán még napjainkban is hatása van, hiszen a témája napjainkban is égető problémákra kínál egy víziót.
Már a könyv külső megjelenése is sokatmondó, hiszen, egy útlevél kinézetű könyvről van szó. A könyv a következő mondattal kezdődik: "Ha háború lenne Magyarországon... Hova mennél?" Én már itt elakadtam. Magyarországon háború? Kizárt dolog, az elképzelhetetlen és ha mégis? Akkor mi lenne a helyes? Mit is kellene tennünk? Menekülni? Harcolni? Teller könyve igazából már az első nekünk szánt mondatával komoly gondolkodásra késztet bennünket, a saját életünkről, a saját gondolatainkról. A kötet igazából "kifordítva" mutatja meg nekünk a migrációsválságot. Mi történne, ha mi magyarok kerülnénk abba a helyzetbe, hogy más ország, országok segítségére szorulunk? A téma így is úgy is kényes. Mondjuk Egyiptomban befogadnak minket, de fenntartással kezelnek minket. Hiszen nagy részünk keresztény, saját kultúrális szokásaink vannak, amit ők nem nagyon értenek és nem is nagyon szeretnék a saját kultrújukban látni. Segítsenek? Ne segítsenek? Komoly dilemma. És természetesen az egyszerű ember mit érez mindeközben? Seholsincs otthon, senkinek nincsen szüksége rá, olyan mint egy bábú a politika és a háború sakktábláján. Ilyen egy háború ha nyugatról és ilyen egy háború ha keletről nézzük is, nincsenek különbségek. A háborúk borzasztók, ahol az emberek halomra pusztítják egymást egy ember, egy eszme vagy a hatalomért cserébe. Mit tesznek az egyszerű becsületes emberek? Vagy harcolnak éveken keresztül amíg meg nem halnak, meg nem őrülnek vagy ha szerencséjük van akkor az őrület végén a nulláról feléptíenek újra mindent. Vagy pedig végig néznek a családjukon, a feleségükön, a gyerekeiken és menekülnek. Mindegy hová, csak el a halál árnyékából, hiszen nem azt a ki nem mondott fogadalmat tették gyermekeinek, hogy hagyják őket elveszni valakinek vagy valakiknek a háborújában.
A regény igazán rövidke, talán jobb lenne novellának vagy egy hosszú gondolatmenetnek hívni. De amilyen rövid annyira hasznos és fontos. Elindítja a gondolkodásunkat a világ jelenlegi alakulásáról és általa ha egy picit is de legalább árnyaltabban láthatjuk az eseményeket. Hazájában már 2004-ben megjelent a munka hiszen a migráció már akkor jelentkezett az északi országokban. Természetesen Dániában sem mentek el szó nélkül a könyv mellett, komoly támadások érték a szerzőt, hogy esetleg "politikai" jellegű munkáról van szó. A szerző sajnálatát fejezte ki, hogy egyes embereknek eddig sikerült eljutni az értelmezésben. (Én is így gondolom.) Magyarul 2012-ben jelent meg, de aktualitása a mai napig töretlen. Mindenki figyelmébe erősen ajánlom ezt a munkát!
És csak annyit kérek mindenkitől, hogy tegye fel magában a kérdést. Mi lenne a háború lenne nálunk?
Jó olvasást!