Jamamoto Cunetomo: Hagakure. A szamurájok kódexe
Ha egy nyugati embertől megkérdezzük, hogy mi jut eszébe Japánról, szinte biztos, hogy 10-ből 8-an a szamurájokat említenék meg először. Úgy gondolom, hogy a szamurájok világa, története még napjainkban is számunkra egy kicsit felfoghatatlan, nehezen érthető, csodálatra méltó. Ez az ősi Japán engem is, a bűvkörébe szippantott.
A jelen könyvet Jamamoto Cunetomo japán szamuráj, későbbi szerzetes (szerzetéssé azért vált, mert ura halálakor, megtiltották számára, hogy szeppukut hajtson végre, ezért úgy gondolta, úgy szolgálhatja legjobban, ha visszavonul és mindennap érte imádkozik. Költői kérdés: vajon az európai fejldősben létezhettek hasonló jellemek, erkölcsi normák? Pár eset biztosan, de nagy számban nem gondolnám. Számomra ez a fajta odaadás és hűség már önmagában lenyűgöző.) munkáját mutatom be. Munkája az Edo-korban született, amikor Japán egy nyugalmasabb harcok nélküli korát élte. Cunetomo ezt aggódva személte, hiszen úgy érezte, az ősi japán erények, és szamuráj erkölcsök végérvényesen feledésbe merülnek. Munkája azt a célt szolgálta, hogy szamuráj tudását átadva útmutatást adjon a fiatal szamurájoknak. A "kódexben" különféle rövid történeteket olvashatunk, amiket Cunetomo hallott élete folyamán vagy ő maga élt meg, Ír arról, hogy egy jó szamurájnak hogyan illik viselkednie urával szemben, mi a feladata, hogyan kell viselkednie társaságban, tehát, hogyan is kell egy jó szamurájnak viselkednie a mindennapokban. Olvashatunk arról is, hogy hogyan kell viselkedni egy csata vagy párbaj során, mikor kell egy szamurájnak szeppukut végrehajtania.
Két kedvenc történetem emelném ki, hogy kedvet csináljak ehhez az "ősi műhöz" (mondanivalója viszont még napjainkban is nagyon fontos), amely a japán szamurájok világába kalauzol el minket. Az első egy remek hasonlat arról, hogy mit kell egy jó szamurájnak észrevennie és mit nem. Cunetomo úgy fogalmaz, hogy ha a folyó víze színtiszta lenne, akkor élőlények, halak sem élnének benne, egy bizonyos szintig egy jó szamurájnak sem kell mindent észrevennie. A másik példázat így szól: "Minden reggel úgy gondolj magadra, mintha már halott lennél. Mindennap, reggel, nyugodt lelkiállapotban gondold azt, hogy halott vagy. Rendszeresen gondolkozz halálod különféle módjain, és képzeld el az utolsó percedet." - Első olvasatra számomra ezek a gondolatok félelmetesek voltak, hiszen mi azt tanuljuk az élet és az élet szentsége a legfontosabb a világon és nem igazán foglalkozunk a halállal és annak gondolatával, ha tehetjük inkább kitérünk a halál kérdése, gondolata elöl. Viszont a japán kultúra és élet szerves része maga a halál is.
A könyv nekünk nyugati embereknek is komolyan elgondolkodtató, sok olyan történet és példázat van benne, amelyeket végig gondolva saját életünkben is hasznosan tudunk alkalmazni, ezáltal akár jobb emberekké is válhatunk. Történelmi értéke sem lebecsülendő, hiszen betekintést nyerünk a szamurájok varázslatos világába.
Jó olvasást!