Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után

2016. október 6-án immár 167 éve, hogy ezen a magyarok számára gyászos napon, emlékezünk és nem feledjük el hazán hőseit, mártírjait. Jelen könyvajánlómban Hermann Róbert könyvét mutatom be, aki valljuk be, hogy az egyik legnagyobb ha nem a legnagyobb történésze az 1848-49-es és azutáni eseményeknek.

1849 október 6-án az osztrák vezetés 13 magyar tábornokot végeztek ki. Majd elrettentésül a holttesteiket egész napra közszemlére tették ki, hogy így is példát statuáljanak. Hosszan lehetne sorolni mit és hogyan és milyen kegyetlenséggel, nemtőrödömséggel követtek el az osztrákok a hazánk ellen. Annak ellenére, hogy egy gyásznapról beszélünk, mégis méltán lehetünk büszkék azokra az emberekre, akik a hóhér kezére kerültek. A magyar nemzet kinyilvánította függetlenségi szándékát és hajlandó is volt ezért a végsőkig elmenni. Ezek az emberek a legtöbbet álddozták fel, amire egy ember képes, az életüket.

Hermann Róbert egy nagyon alapos és részletes tájékoztatást ad arról, mi is történt Magyarországon a forradalom leverése után. Bevallom őszintén, hogy sokszor le kellett tennem és pihennem egy kicsit olvasás közben, mert a sok adat megemsztéséhez időre volt szükségem. A szerző részletesen ír arról, hogy mikor és hogyan döntöttek az osztrákok arról, kit és hogyan kell felelősségre vonni. Sok vita zajlott arról, hogy amneszti vagy megtorlás legyen. Ezt a szerző egy külön fejezetben fejti ki, hogy az aktuálpoltika , hogyan és milyen állásponta jutott.

A mű külön érdekessége, hogy sok eredeti kikutatott történetet fűzött bele a szerző. Például, amikor valaki letépte Ferenc József kiáltványát a faluban, azt a rögtönítélő bíróság azonnal halálraítélte. Sajnálatos módon ehhez hasonló túlkapásokról rengeteget olvashattunk. Természetesen az egész kérdéskört nem tárgyalhatnánk Ferenc József és Haynau álláspontja nélkül. A felelősség teljes mértékben rájuk hárul.

A könyv mind kutatók, mind érdeklődők számára értékes és hasznos, annak ellenére, hogy nem egy könnyed kis regényről beszélhetünk. Mondjuk ki ez egy kőkemény szakmunka. A könyv méltó emléket állít a 48-49 utáni eseményeknek.

Egy a fontos, hogy soha nem szabad elfelejteni a történteket. A múltunk része, ezáltal a jelenünké és ezáltal a jövőnké is. Ennek a npanak nem szabad csak egy kötelező ünnepnek lennie! Ha többet szeretnének megtudni ezekről az időkről én biztosan Hermann Róbert munkáját ajánlanám először!

Jó olvasást!