Gandhi: Önéletrajz

Kedves olvasó!

Az első igazi bejegyzésem egy nagyon népszerű emberről szól, de pont ezért a most bemutatandó könyvet nagyon nagy odafigyeléssel kell leírnom Önöknek.

A mű címe: Móhandász Karamcsand Gandhi Önéletrajz avagy Az igazsággal való próbálkozásaim története.

Ennek a könyvnek a példánya amit én olvastam 1987-ben jelent meg Budapesten az Európa Könyvkiadó gondozásában. A dátumból is láthatjuk, hogy már nem mai darabról beszélhetünk. A könyvet egy könyvtárban találtam a törölt könyvek között, ez egy kicsit meglepett valahol elszomorított. Azon gondolkoztam, hogy egy ilyen formátumú ember önéletrajzára nem kíváncsi senki? Nem akarunk róla tudni semmit? A válasz egyszerű: sajnos nem. A könyv hátuljára lapozva kíváncsi voltam a kölcsönzések számára és ez is alátámasztja abbéli nézetemet, hogy tényleg nincs szükség már erre a műre, hogy mindössze ketten kölcsönözték ki míg a könyvtár tulajdona volt.

Mindenesetre én elhoztam, nah persze én sem ok nélkül. Ugyanis én történelem szakon végeztem és mikor Indiáról tanultunk (sajnos elég nagy vonalakban) akkor már hallottam Gandhiról és az ő munkásságáról, ezért nagy érdeklődéssel álltam neki a könyv olvasásának.

Mint az alcím is mutatja Gandhi ebben az önéletraji írásában végig azt kívánja bemutatni az olvasónak, hogy hogyan próbálta meglelni az Igazságot, ami nála egyben azt is jelentette, hogy megtalálja az Istent és mindent ami jó. Gandhi művében így ír az Igazságról: "Az Igazság olyan, mint a hajlékony fiatal fa, és mint a törhetetlen gyémánt".Dióhéjban erről szól a mű, de ez így túl egyszerű lenne. Azért annál többről van szó ebben a munkában, minthogy valaki leírogatná hogy napról napra mit csinált.

A könyvből kiderül, hogy Gandhi mélységesen vallásos és elkötelezett ember volt. Véleményem szerint kevés olyan ember született/születik a világra, mint Gandhi. A könyvből kiderül hatalmas munkabírása, fiatalkori tévelygései. Sőt kirajzolódik benne India története is hiszen a sors úgy hozta, hogy ez az ember és India sorsa egy rövid időszakban eggyé forrt.

Joggal mondhatná az olvasó, hogy jó-jó szép dolgokat lehet benne olvasni, de azért mégiscsak egy önéletrajz nem? Hiszen mindenki szereti magát jobb színben feltüntetni, a kínos részleteket pedig a szőnyeg alá söpörni. Én úgy gondolom, aki a kezébe veszi ezt a könyvet ettől nem kell félnie, hiszen hibáiról és magáról erről a munkáról is őszintén vall az író.

A munkában azaz időszak jelenik meg előttünk amikor még Dél-Afrika és India a Brit Birodalom fennhatósága alatt állt. A könyv öt nagy fejezetre van felosztva. Az első fejezet Gandhi fiatal éveiről szól londoni tanulmányairól, táplálkozási kísérleteiről, vallási ismeretszerzésről. A második fejezet már elsősorban Dél-Afrikában játszódik, és arról szól, hogy Gandhiban hogyan ébred fel a vágy, hogy segíteni kell az indiai honfitársainak. Bevallom amikor ezt a fejezetet olvastam és ahogy leírta, hogy hogyan bántak vele az angol tisztségviselők és ő milyen illedelmesen reagált ezekre a dolgokra, jobban bántotta az angolokat minthogyha toporzékolt volna dühében. Azaz érzésem még most is vannak olyan események, dolgok Gandhi életében, ami a mai világban is megállják a helyüket és követendő példa lenne.

A könyvben szó van arról is, hogy nem foglalkozva a veszéllyel, hogyan gyógyítja a pestiseket. Hogyan dolgozik azért, hogy az érinthetetlenek kasztját eltöröljék.

Gandhi számára az élet mindig szent és sérthetetlen volt. Nem hitt a "fegyverek szavában". Ezért mindig is az engedelmesség megtagadására szólította fel az embereket, és kihangsúlyozta az erőszakmentességet. Részt vett az I. világháborúban is több indiaival együtt ahol szanitécfeladatokat láttak el az angolok oldalán. De az angolok hálája elég különös volt. Hiszen Gandhiék az együttműködéstől azt várták, hogy majd a britek majd ennek hatására több engedményt tesznek India számára, de az ellenkezője történt. Statáriumot vezettek be, és szörnyű eseményekre került sor Dzsallianválá-bágh-ban Dyer tábornok parancsára a békésen tüntető emberek közé lőttek és több ezer embert megöltek, egy olyan városban mely körzet a legtöbb indiait adta az első világháborúban harcoló britek mellé. Gandhi ezen események hatására ismerte fel, hogy nem lehet megoldani a Brit Birodalmon belüli életet, csak a teljes szakadás vezethet eredményre. Ilyen hasonló érdekes dolgokat tudhatunk meg Gandhiról, Indiáról aprólékos részletességgel ebben a könyvben.

Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom. Nagyon tanulságos és sokat meríthetünk belőle a mindennapi életünkhöz is. A könyv bemutatását egy a könyvből vett kedvenc idézetemmel szeretném zárni, ami így hangzik:

"Mi haszna múltbéli tetteink fölött ítélkezni; latolgatni, hogy helyesen vagy helytelenül jártunk-e el? Ha igyekszünk megérteni a történteket, és amennyire lehetséges- tanulni belőlük, ez hasznunkra válik. De nehéz megmondani, hogyan cselekednék ez vagy az az ember bizonyos körülmények között. Azt is beláthatjuk, hogyha az embert kívülről, csak a tettei szerint ítéljük meg, ugyancsak kétes következtetéseket vonhatunk le, mivel tulajdonképpen nagyon keveset tudunk róla."

Remélem sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz! Jó szórakozást és elmélkedést!