Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja
A 2014-2018 közötti időszakban számos kerek évfordulóra emlékszik az emberiség. Sajnos nagy részük nem túl örömteli. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb az első világháboró, hiszen 100 éve van már, hogy túl vagyunk a nagy világégésen.
Tavaly láttam meg az egyik könyvesboltban Franz Werfel osztrák író újrakiadott regényét, A Musza Dagh negyven napjá-t. Természetesen nem tudtam ott hagyni, már a címe felcsigázta az érdeklődésemet.
A Musza Dagh negyven napja egy érdekes, de annál szomorúbb történetet mesél el. A regény az első világháborúban játszódik 1915-ben az Oszmán Birodalomban. Az első világháború és a halál szedi az áldozatait, de még az Oszmán Birodalom elég erősnek tűnik. Olyanannyira, hogy nacionalista rögeszméik kiélésére is alkalmas találják az időpontot. Régóta komoly ellenérzés van a törökök és a kisebbségben lévő örmények között. A törökök az örményekben látják minden veszedelem és probléma okát. Nincs új a nap alatt. Mindig, mindegyik országnak szüksége van egy ellenségre, ellenségképre, akit minden rosszért hibáztatni lehet. Gondoljuk csak végig, napjainkban sem kell messze mennünk, hogy példákat találjunk erre a jelenségre.
A főszereplőnk Gabriel Bagradjan és családja, a Párizsból hazalátogató örmény, aki gyorsan a helyzet és az események középpontjába kerül. A döntés megszületik: az örményeket deportálják a sivatagba, ahol nagy valószínűséggel a pusztulás vár rájuk. Bagradjan és hét falu vezetője úgy dönt, hogy nem várják meg, hogy kitelepítsék őket, hanem a közeli hegyre, a Musza Dagh-ra (Mózes-hegyére) költöznek, hogy megpróbálják megvédeni és megmenteni magukat. Az események közepette rengeteg jellemet, jót és rosszat egyaránt megismerhetünk. Például: fenn a hegyen a halál szélére sodródva is sokaknak a legfontosabb az, hogy a vagyona és a papírpénze meglegyen... De az emberek már csak ilyenek a legnagyobb bajban is eszeveszettül tudnuk ragaszkodni földi javainkhoz.
A Musza Dagh hősei keményen ellenállnak a törököknek és példát mutatnak bátorságból, emberségből és élni akarásból Ez a regény az ő történetüket meséli el. Franz Werfel komoly kutatómunkát végzett, hogy a regénye hiteles legyen és méltó emléket állítson az örmény népírtásnak. Kicsi adalék, hogy az örmények nem negyven napig hanem ötvenhárom napig tartottak ki a hegyen, de a 40-es számmal Werfel kapcsolódni kívánt a Bibliához.
Örmény népírtásról írok, de jelenleg napjainkban sem egyértelmű ennek a szónak a használata. Törökország a mai napig nem ismeri el, hogy szándékos előre kitervelt népírtást hajtottak végre. Ezeket a vádakat a mai napig visszautasítják. Több nagy nemzet petícióban rögzítette, hogy ami 1915-ben történt az genocídium volt, sajnos Magyarország nincs a petíció aláírói között. A mai napig komoly viták kirobbantója, hogy mi is történt az örményekkel az Oszmén Birodalomban.
Számomra egy a lényeg. Nem szabad hagyni, hogy ilyen dolgok újra és újra megtörténhessenek. Ezért kellenek olyan írók mint Werfel, akik bemutatják a szörnyűségeket, a kitartást, a harcot. A legfontosabb feladatunk, hogy mindig minden körülmények között emberek maradjunk.
Jó olvasást!