Fekete István: Lutra
Úgy körülbelül az elmúlt fél-egy évben, kedvet kaptam ahhoz, hogy kicsit közelebb kerüljek a természethez. Nem mondom, hogy öreg vagyok, de most így 27 évesen megnyugtatónak és csodálatosnak tartom a természetet ami körülvesz minket.
Még halványan dereng az emlékeim között, amikor kötelezőként el kellett olvasnom Fekete István: Tüskevár-ját. Be kell vallanom őszintén akkor annyi idősen nem mozgatott meg túlságosan, hiába mondták a tanáraim, hogy a szerzőnek milyen gyönyörű tájleírásai vannak, milyen szépen harmonikusan mutatja be a természet világát. Egyszerűen akkor abban az életkorban nem ez volt számomra a fontos vagy ami érdekelt.
De nem hiába írtam ilyen hosszú bevezetőt, mert most gondoltam úgy, hogy meg kéne probálkoznom egy Fekete István regénnyel, és a Lutrára esett a választásom. És nem árulok el nagy titkot, hogy teljesen más érzéseket váltott ki belőlem a műve, mint gyermekkoromban. A műnek a főhőse egy vidra, akit Lutrának neveznek. Egyrészt betekintést nyerünk ennek a hatalmas vidrának az életébe, másodrészt a vidrák életéről is rengeteg érdekes dolgot megtudhat az olvasó (nekem korábbról nem túl sok ismeretem volt a vidrákról, így a könyv által jobban megismerhettem ezt az érdekes állatot). De a szerző nem csak erre az egy állatra fókuszál, a körülötte élő természetet és annak állatait is szépen, érzékletesen bemutatja. Így találkozhatunk Karakkal a rókával (ugye, hogy ismerős a neve! :) ), Kalánnal a nyúllal, és még rengeteg más erdei állattal. A műben megismerkedhetünk a természet körforgásával, élettel és halállal egyaránt. Érdekes volt felfedeznem, hogy az embereket is úgy ábrázolta mint, akik betekintést nyernek az erdő világába, de igazából csak a felszínét kapargatják a lényegnek. Fekete István sokszor a személyes gondolatait is bele szőtte a történetbe például, hogy mennyi varjút kellett, ahhoz megölni, hogy a tudósóok bebizonyítsák, hogy több a hasznos tulajdonsága, mint a kártékony. De az egyik kedvenc történetem, amikor a mókusokról és azok emberi túlértékeléséről ír, hiszen a madarak tojásait is ellopkodják és megeszik őket, egyszerűen csak jobb a marketingje, gondoljunk csak Misi mókusra! Külön mindenkinek figyelmébe ajánlom a Tél és Nyár válatakozásait és párbeszédeiket, igazán szépen személyesíti meg az évszakok váltakozását.
Természetesen a fő vonulatot Lutra kalandjai adják, amiben minden izgalom megtalálható, ami egy jó regényhez kell. Bár jobban végiggondolva nem is lehet kérdéses, hogy izgalmas, hiszen alapból az élet izgalmas, így minden egyes állat története egy külön regény és külön köszönet érte, hogy a szerző ezeket formába is öntötte. Fekete István állatregényei nagyon élvezetesek és tanulságosak is egyben, ezalól a Lutra sem kivétel.
És legyen ez itt a reklám helye Somogy megyében talákható egy helyiség, amit Petesmalomnak hívnak, ahol megtalálható Magyarország egyik vidraparkja. Itt testközelből is láthatunk igazi vidrákat. A természet ezen csúcsragadozóit, akiket az emberi tevékenység miatt védeni kell. Gyönyörű hely, remek túrázási lehetőség. Érdemes ellátogatni ide.
Mindenkinek nyugodt szívven ajánlom! Jó olvasást!