Edgar Allan Poe: Túl életen és halálon

Edgar Allan Poe egy olyan szerző a világtörténelemben, akiről szinte mindenki hallott már élete folyamán, pedig már 1849 óta nincsen közöttünk. A polcomon már régóta várt rám a Túl életen és halálon című válogatott novellás kötete, amit még a születésem évében 1989-ben adott ki a Népszava 69 forintért.

A szerzővel ez volt az első "komolyabb" találkozásom és bevallom őszintén, először egyáltalán nem volt könnyű olvasni. Már az első elbeszélés olvasásakor éreztem, hogy egy intellektuális, művészi ember a szerző. Nagyon sok idegen francia és latin kifejezéssel dolgozik, mindemellett roppant érzékeny és érzékletes leírásokat ad számunkra. A novellákban sokszor eltér a tárgytól, hogy egy-egy témáról kifejtse a véleményét. Ilyen volt például, mikor a sakkot és a dámát hasonlította össze. Nem fogják elhinni, de a dámát jobb játéknak tartja, mint a sakkot és ki is fejti számunkra, hogy hogyan jutott erre a megállapítására. Élmény volt ezeket az eszmefuttatásokat olvasni.

A könyvben több stílusú elbeszélés kapott helyet, a bűnügyiketől kezdve a kincskeresésen át a katasztrófákig minden. Ha valaki könnyed és vidám történetekre vágyik, akkor gyorsan tegye le Poe-t. Az összes novella borús, valami negatív atmoszféra lengi körül, de végtelenül izgalmasak is. Például végig tudni akarjuk ki követte el a szörnyű kettős gyilkosságot, mi lesz az Usher házzal, mi van a hosszúkás faládában. De számomra a legfélelmetesebb történet a Fekete macska volt, a történet nagyon rövid, mindössze pár oldal, de ezt a pár oldalt még Stephen King is megirigyelné. Azóta itthon a fekete macskámra rá se merek nézni! (Mert hát pont van egy fekete macskám). Másik kedvenc történetem a Beszélgetés egy múmiával volt. Már önmagában az a tény izgatta a fantáziám, hogy milyen lehetne beszélgetni egy olyan emberrel, aki több ezer évvel ezelőtt élt. De számomra a slusszpoén a végén jött, hiszen a történet főhőse úgy dönt, bebalzsamozttaja magát és csak 2045-ben fog újra felkelni, hogy megtudja, akkor ki lesz az amerikai elnök. Ha minden jól alakul, akkor 2045-ben megírom Poe-nak, hogy ki is lett az amerikaiak elnöke.

A bevezetőben úgy írnak Poe-ról, mint a "short story-k" atyjáról. Rövid és nehéz élete volt, de mégis sikerült elérnie azt, amire titkon minden ember vágyik, a neve hallhatatlanságát. Hiszen még 2018-ban Magyarországon is olvassák, és ki tudja, talán 2045-ben még az amerikai elnök és kézbe veszi novelláit.

Jó olvasást!