Dee Brown: Wounded Knee-nél temessétek el a szívem. A vadnyugat története indián szemmel

Egy nem mindennapi, izgalmas (néha szörnyű és hátborzongató) szakirodalmat szeretnék bemutatni.  Elfogult vagyok, hiszen a már elhunyt szerző nem csupán könyvtáros volt, hanem mellette hobby történész is (Én már ekkor tudtam, hogy imádni fogom ezt a könyvet!). Mint, már a címe is mutatja a Vadnyugat történetéről olvashatunk, és az indián háborúkról, de nem akárhogyan, hanem az indiánok szemszögéből bemutatva az eseményeket. Érdekes és alapos munka, amit Dee Brown megalkotott és véleményem szerint az általa kiválasztott szemszög közelebb áll a valósághoz, mint mondjuk amit a régi spagetti westernekben megismerhettünk.

A mű időrendben halad és külön-külön bemutatja nekünk a különféle indián törzseket. A műben rengeteg korabeli forrást felhasznál, régi jegyzőkönyveket, ítéleket, katonai jelentéseket is. Értékes és érdekes anyagok ezek, hiszen sokszor kiderül belőlük, hogy valóban a "fehérek" mit is gondoltak az indiánokról. Két példát szeretnék hozni: az egyik arról szólt, hogy az egyik amerikai képviselő felháborodottan írt társának, hogy inkább ólommal tömné ki az indiánokat, mint, hogy tárgyalásba bocsátkozzon velük; a másik hasonló jellegű forrás amin megütköztem egy katonatisztől származik, aki ki kéri magának, hogy nem háborúzhat az indiánok ellen, hiszen a seregét azért állították fel, hogy indiánokat öljön. Megdöbbentő gondolatok ugye?- és ekkor már a 19. században járunk.

Dee Brown bemutat számunkra minden komoly harci cselekményt, háborúkat, hadjáratokat. Olvashatunk a Sand Creek-i mészárlásról, ahol nagyrészt öregeket, asszonyokat és gyerekeket öltek meg részeg katonák. De ugyanilyen szörnyű események történetek Camp Grant-nél, Washita-nál, vagy Wounded Knee-nél. Sajnos azt kell, hogy mondjam ezek szabályos népírtások voltak, tudom, hogy erős a kifejezés, de ez az igazság, sőt, ha elolvassuk a könyvet, akkor az is kiderül, hogy sajnos a cél sem volt más.

Rengeteg ígéret, rengeteg hazugság és az indiánok még mindig tudtak hinni a fehér embereknek, de a cél a teljes megtörésük és elpusztításuk volt. A nekik kínált szerződéseket szándékosan félre fordították számukra és bagóért hatalmas földeket adtak el. De később mindidg több és több föld kellett. Bölényeiket szisztematikusan kiírtották. Ha egy indiánt megöltek a törvény nem tett semmit, de ha egy fehér embert megöltek, akkor egy egész sereg is elindulhatott egy törzs ellen büntetésképpen. Szomorú történet ez Amerika felemelkedésésről. Érdemes mindenkinek kézbe vennie ezt a könyvet, aki szeretne többet megtudni az indián háborúkról és ezekről a hátborzongató eseményekről. Értékes tapasztalatokat lehet szerezni általa a korabeli Amerikáról, gondolkodásáról, felfogásáról. És lehet, hogy napjainkban ez a világ nincs is olyan messze? Ezt mindenki döntse el maga.

Dee Brown könyve már a megírásakor komoly vitákat váltott ki és rengeteg támadás érte. Hiszen szembement az akkor oktatott amerikai történelemmel. Lenézték és művét silánynak mínősítették, zagyvaságnak tartották. (Pedig páran tanulhatnának tőle, hogy hogyan kell tudományos alapossággal és mégis közérthetően megírni egy szakirodalmi munkát.) De az igazság az ő kezében volt és munkája már lassan a 19. kiadást éli meg, ezzel is méltó emléket állítva magának és minden indiánnak, akik ezekben a szörnyű időkben távoztak el a szellemvilágba.

2007-ben az HBO meg is filmesítette a könyvet.

Talán zárszónak annyit lehetne és kell mondani, hogy érdemes elolvasni és okulni belőle.

Jó olvasást!