Csics Gyula: Magyar forradalom, 1956 napló. Egy tizenkét éves fiú 1956-os naplója
A könyv vagyis napló 2006-ban jelent meg könyv formájában nyílvánosan. A címből nem nehéz kitalálni, hogy egy kisfiúnak a gondolatatit olvashatjuk, aki megélte az 1956-os forradalmat és egészen 1957.03.15-ig írja meg a naplóját. Tudom rengeteg irodalom jelent meg már a forradalommal kapcsolatban, de mégis nagyon különlegesnek tartom ezt az írást. Hiszen egy kisfiú szemével láthatjuk az eseményeket, aki naívan, politika mentesen szemléli az eseményeket. Betekintést nyerhetünk abba, hogy egy hétköznapi ember, kisfiú, hogyan élte meg a magyar történelem ezen zűrős időszakát.
Csics Gyula 1956 október 24-én döntött úgy, hogy naplót fog írni, mivel a legjobb barátja is így döntött. (És milyen jól tette, mivel később kiderült, hogy a két napló közül csak az övé maradt meg.). Minden számára fontos eseményt megoszt velünk. Többek között olvashatunk arról, hogy hogyan indultak a reggelek, milyen könyveket olvasott, kikkel barátkozott és játszott, mi történt az iskolában. Természetesen a forradalom eseményei is kirajzolódnak előttünk.
Pár nagyon érdekes és elgondolkodtató eseményt szeretnék kiragadni a naplóból. Már az orosz tankok Budapesten voltak és csak a távolban lehetett hallani őket. Ekkor a fiúk kimehettek az utcára és focizhattak egy keveset. De nem sokára újra lehetett hallani, hogy jönnek a tankok és vissza kellett menniük a házba. Számomra hihetetlen, hogy ezt a gyerekek milyen nyugalommal fogadták, mintha a mindennapi életük része lenne a háború. A másik esetben a forradalom közepén bevásárolni ment az édesanyjával és útközben halott orosz katonákat és kiégett tankokat láttak. Úgy gondolom ez egy gyerek számára sokkoló és meghatározó élmények lehettek. Egyszóval elég korán megismerkedhettek a halálnak a csúnyábbik arcával a háborúval.
A napló későbbi forradalom utáni időszakában még egyszer komolyabban elgondolkoztam. A gyerekek az iskolában gyertyákat gyújtottak,a meghalt forradalmárok emlékére. A tanárok mind megrémültek az esettől és követelték,hogy oltsák el a gyertyákat. A gyerekek sokáig ellenálltak és nem engedelmeskedtek, de később a nyomásnak muszáj volt engedni. Másnap hallották a gyerekek, hogy valaki feljelentette at esetet. Úgy gondolom ebben a történetben minden benne van, ami jellemző a magyar történelem ekkori időszakára. Az, hogy tizenkétéves gyerekekben van ennyi erő és bátorság! Bevallom számomra lenyügöző, hogy egy elnyomó rendszer milyen tulajdonságokat tud a felszínre hozni. De itt van az árnyoldal is, ahogy a tanárok megvannak félemlítve és azon rettegnek, hogy lehet a gyerekek tettéért holnap engem is elvisznek. És megjelennek a rendszer kiszolgálói is, akik amint valami "reakcióst" rendszerellenest észlelnek már jelentenek is. Tehát szépen kirajzolódik előttünk ez a világ, a mi világunk. (Tanulságos történetek ezek, érdemes lenne tanulni belőlük.)
A könyv végén még elolvashatjuk Csics Gyula utószavát, amit ötven évvel később írt meg a naplóhoz. A könyvben a naplót kétszer is végignézhetjük, olvashatjuk. A könyv elejében az eredeti scannelt naplót látjuk, eredeti kézírással, rajzokkal. Sőt azoka a röplapok, plakátok is bevannak scannelve, amelyeket kisfiúként gyűjtött. A könyv második felében pedig a gépelt változat található, tehát eldönthetjük, hogy hogyan szeretnénk elolvasni a naplót.
Nagyszerű olvasmány, elgondolkodtató. Egy másik perspektvából ismerhetjük meg az 1956-os forradalmat és az azt követő egy évet. Akit érdekel a magyar történelemnek ezen időszaka, semmiképpen ne hagyja ki.
Jó olvasást!