Bíró Szabolcs: Non nobis domine 2. Az utolsó vörös barát

Hosszú várakozás és halogatás után sikerült elolvasnom a Kelet oroszlánjána folytatását. Így végre teljes képet adhatok Bíró Szabolcs e magyar történelmi regénysorozatáról.

Az első kötet úgy zárult, hogy Attila Károly Róbert első lovagja lett. A második kötet itt veszi fel a történet folytatását. A háború tovább folytatódik a kiskirályokkal szemben. Természetesen úgy, mint az első kötetben a szerző igyekszik, hogy minden eseményt történelemhűen adjon vissza számunkra, de ha mégis (mivel egy regényről van szó!) kitalál hozzá elemeket, azt hátul összegzi és megmagyarázza az olvasóknak. Elsősorban ennek a kötetnek Attila a főszereplője, aki amaellet, hogy a király első lovagja egyben templomos lovag is. Erre a korra esik a Templomos Lovagrend igazságtalan feloszlatása is, ami szépen bele is van fűzve a regénybe. Bele láthatunk Attila lelki vívódásaiba is, hogy hogyan döntsön és megismerjük azt is kifogja megmenteni saját magától. Megismerkedhetünk arról is, hogy a tartományurtak milyen szövetségre léptek egymással vagy a királlyal. Itt kicsit olyan érzésem volt, mintha a magyar Trónok harcát olvasnám, remekül fel van fűzve a történet, izgalmas, letehetetlen. Azt is megismerhetjük a regényből, hogy a szerző, hogyan is képzelte el Károly Róbert alakját, milyennek is képzeli el a lovagkirályt.

Minden fontos elem megtalálható benne, ami egy jó töris regény hez kell, szerelem, háború, árulás, viszályok, egyszóval tökéletes. Minden korosztálynak nyugodt szívvel tudom ajánlani.

Bíró Szabolcs egy fiatal és tehetséges kortárs magyar szerző, bízom benne, hogy még megörvendeztett minket pár hasonló magyar történelmi regénnyel. Szívesen ajánlanám iskoláknál ajánlott irodalomként, lehet, hogy több kedv lenne az olvasásra is, de természetesen ez az én szubjektív véleményem.