Arany János: Toldi; Toldi estéje; Buda halála

2017-ben ünnepeltük, hogy 200 éve megszületett Arany János, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. Már akkor terveztem, hogy a tiszteletére én is olvasok a műveiből valamit, de hát ember tervez Isten végez, ahogy szokták mondani. Időközben BÍró Szabolcs Anjouk regényfolyama is folyamatosan terítéken van, és a szerző az egyik regényébe a Toldi családot is beleírta, elsősorban az apával, Toldi Lőrinccel foglalkozott, de a kicsi Miklós is feltűnt a történetben. Itt újra felmerült bennem, hogy újra kéne olvasni a Toldit. Vajon tud újat mutatni a történet felnőtt fejjel? Kicsit az az érzésem, hogy sok művel túl korIán találkozunk az iskolában, még nincs meg a kellő érettség hozzájuk és felnőttként talán egy iskolai kötelező olvasmány teljesen mást jelent.

A könyv, amit kézbe vettem Arany három elbeszélő költeményét tartalmazza: Toldi, Toldi estéje, Buda halála. A Toldi az a mű, amiből talán mindenki tud legalább egy mondatot idézni. Emlékszem, amikor az iskolában sorról sorra végig elemeztük a történetet, de megérinteni nem tudott, csak egy erős embert láttam, aki komolyan küzd azért, hogy elérje a céljait. Most 30 évesen azért már árnyaltabban láttam a történetet. Nagyon hangsúlyos benne az anya-fiú kapcsolat. Egy olyan kötelék, ami minden ember számára meghatározó. Érdemes megfigyelni Toldi Miklós jellemét is: erős, mint egy bika, de hirtelen haragú, sokszor előbb cselekszik és utána gondolkodik, ha bele gondolunk ez nem egy túl jó tulajdonsága hősünknek. Arany egy olyan hős eposzt teremt, amiben a főhős egyáltalán nem tökéletes, de alapjaiban lehet vele azonosulni. Úgy gondolom mindenképpen megérdemli ez a műve, hogy az oktatás része legyen, de emellet mindenkinek ajánlom, hogy felnőtt fejjel is vegye kézbe, nem fog csalódást okozni, sőt.

A másik elbeszélő költemény a Toldi estéje. Itt már egy megöregedett, megcsömörlött lovaggal találkozunk, aki már a halálra az elmúlásra készül. Már nincsenek céljai, vágyai, csak szeretne eltűnni, végleg. De kap még egy lehetőséget a sorstól, hogy megmutassa az öreg lovag nem vén lovag. Bevallom őszintén nekem a Toldi estéje jobban tetszett, mint maga a Toldi. Itt egy olyan karakterrel találkozunk, aki mindent elért az életben, amit elszeretett volna érni. De valami megváltozott, az idő vasfoga kikezdte és a fiatalabb generációk is lenézéték az őszinte, öregedő lovagot. Toldi megnyugvására még egyszer hős lehet, de természete lesz a végzete.

Az utolsó költemény a Buda halála már nem a  Toldi családdal foglakozik, hanem sokkal korábbi időkbe utazunk vissza, egészen Attila a hun király koráig. A történet Buda és Attila a két testvér történetét meséli el, akik megosztoznak a hatalmon. Buda az idősebb testvér megosztja a hatalmát a fiatalabb öccsével. Történet többször drámai fordulatot vesz és nem is fogja elbírni a kapcsolatuk azt, hogy ki is legyen az uralkodó. Izgalmas volt a történetben a nők szerepe is, hiszen Arany többször is utal rá, hogy az ő rivalizálásuk vezet odáig, hogy a két férfi végleg összeveszik. Attila beteljesíti sorsát, miközben Budának csak a halál marad hátra. A felsorolt munkák közül ez volt a leghosszabb én úgy érzetem, hogy lehetett volna rövidebb is. A Toldi és Toldi estéje gyorsabbak és rövidebbek voltak, a Buda halála egyes jelenetei számomra egy kicsit el voltak nyújtva. Ennek ellenére erről a munkájáról is csak elismerően lehet írni. Külön érdekesség, hogy Arany úgy tervezte, a Buda halála is egy trilógia nyitó darabja lesz. De az irodalmi lapokban megjelent kritikák elvették a kedvét a folytatástól. Nagy kár érte.

Arany bearanyozta a magyar irodalmat. Köszönet érte!

Jó  olvasást!