Anne Frank naplója. 1942. június 12 - 1944. augusztus 1.

Sok iskolában kötelező olvasmány Anne Frank naplója, természetesen nem véletlenül. Magát a naplókat, az önéletírásokat másképpen olvassa az ember. Tudjuk, hogy ezek nem csak történetek, hanem valakinek az élete, a jelleme, a világa rajzolódik ki előttünk. Anne Frank naplója nem egy vidám történet, de annál tanulságosabb.

Anne Frank a második világháború idején írja meg a naplóját, a németek elöl bujkálva Hollandiában. Már önmagában a gondolat is rémes, hogy egy kis lyukban több, mint két évig vannak összezárva emberek, ahol igazából pisszenni sem szabad, mert észreveszik őket és koncentrációs táborba dugják. Anne a bujkálás kezdetén mindössze 13 éves, a kamaszkor legelején, ami szépen ki is rajzolódik a naplóbejegyzéseiből. Anne minden érdekes dolgot megoszt a naplójával, ami vele történik. Az álmait, a háború jelenlegi állását (vagy, hogy éppen mit olvasott Liszt Ferencről), ki-kivel veszekedett a Hátsó Traktusban (így hívták a búvóhelyüket), de megjelennek olyan általános témák is, amik a tinédzser lányokat érdeklik, a szerelem, a csókolozás, a barátság. Ha nem tudnánk, hogy Anne hány évesen írta a naplót simán gondolhatnánk, hogy egy felnőtt író munkája.

Megosztom veletek az egyik kedvenc részemet a könyvből: "Mindenki, aki szorong, magányos vagy boldogtalan, a legjobban teszi, ha kimegy valahová a szabadba, ahol egészen egyedül lehet, csak az ég, a természet és Isten társaságában. Csak ilyenkor érezni, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell, és hogy az ember boldogsága az egyszerű, de nagyszerű természet élén Isten akarata szerint való."

Szívfacsaró olvasni, hogy hogyan tervezi a háború utáni életét. Milyen családot fog alapítani, és hogy szeretne híres író lenni. Álmodozásainál mindig meg kellett állnom egy pillanatra, hiszen tudtam, hogy mi lesz a történet vége.

A naplóbejegyzéseknél jól megfigyelhető az is, hogy hogyan változik bejegyzésről bejegyzésre Anne kedve. Képzeljük el milyen nehéz és ingerszegény lehetett az élete. De a sok rossz mellett említsük meg azokat a bátor embereket is, akik az életük kockáztatásával is vállalták, hogy segítenek Anne-nak és családjának életben maradni. Mindig reményt az a gondolat, hogy a legnagyobb szörnyűségek idején is vannak jó emberek, akik mernek jó dolgokat cselekedni.

A bejegyzések csak jönnek, csak jönnek már már az ember megbarátkozik a Hátsó Traktus életével, amikor hirtelen 1944. augusztus 1-vel megszakadnak a bejegyzések. Nincs tovább. Kész. Ennyi volt. Egy fiatal élni akaró lány a családjával együtt elrobog az utolsó transzporttal.

Anne álmai, vágyai, élete itt maradtak nekünk, mint egy figyelmeztető fáklya. Anne legnagyobb álmát egy picit azért sikerült valóra váltani, hiszen híres író szeretett volna lenni és naplójának hála neve és munkája még hosszú generációkon keresztül velünk marad, hogy megmutassa az élet szépségét, élni akarását, még a legszörnyűbb órákban is.

Jó olvasást!