Adam David Russ: Véreb egyenruhában. JJ rendőrkutya és kétlábú társának igaz meséi

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi gondolat kering a fejemben. Minden egyes bejegyzésmet azzal kezdem, hogy leírom, hogy szép vagy szakirodalomról van szó, de most sajnos bajban vagyok, mert ennél a könyvnél nem sikerült eldöntenem. Szakkönyvnek mondható, mert rendőrségi jelentésekből, interjúkból épül fel és minden szereplője valódi, de a stílusa alapján regénynek nevezném. Tehát engedjétek meg nekem, hogy ezt a munkát egy dokumentumregénynek nevezzem.

Főszereplőnk Mike Serio és kutyája JJ. De JJ nem akármilyen kutya volt, hanem egy igazi véreb. Mike és JJ Salt Lake City-ben éltek és dolgoztak, bár a történetük természetesen nem ilyen egyszerű. Gondoljuk csak végig, melyik kutyafajta az, amelyik egyből eszünkbe jut, ha megkérdezik, hogy rendőrkutya? Tízből kilencen rávágnák, hogy a németjuhász az. Na hát nem tévedünk nagyot, mert a rendőri szervek is nagyon sokáig csak ezt az álláspontot fogadták el nagyon sokáig. Serio rendőr lesz az, aki bepróbálja bizonyítani, hogy egy véreb igenis hasznos lehet a rendőrség számára. Eleinte nem nagyon hisznek neki és a többi kutyásrendőr sem kedvelte meg túlságosan, de az idő és JJ eredményei bebizonyítják, hogy a vérebek igenis alkalmasak a rendőri munkára. Sok történetet olvashatunk, amiket JJ-nek sikerült megoldani és olyanokat is amelyekte sajnos nem sikerült megoldania. Itt megállnék egy pillanatra, a megoldatlan eseteknél, valahogy a médiában mindig nagyobb hangsúlyt kaptak, ami sem a rendőrőknek, sem a kutyáknak nem tett jót.

Nagyon sokat meglehet tudni, a rendőri munkáról, sőt a kutyás rendőrök munkájáról. Amellett, hogy a média jobban odafigyel, az olyan esetekra, ahol bevetik a kutyákat, még a munkájuk is veszélyesebb, mivel a pórázt kell tartania, a fegyvere helyett. Egy sikersztori JJ története. Akinek köszönhetően sikerült egy sztereotípiát levetkőzni és egy hatékony "eszközt" kihasználni.

Még szót szeretnék ejteni arról, hogy mi lesz az örgedő kutyákkal. Sajnos sokszor kezeléseik drágák, nehéz elhelyezni őket stb... Kicsit az az érzésem volt, hogy Úristen tényleg eszközként használjuk őket, ha pedig megöregedtek akkor jobb ha gyorsan elmennek. Remélem nincs igazam, a könyv legalábbis megpróbál ezzel a gonddal is megküzdeni.

Izgalmas, tanulságos könyv, mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani. Jó olvasást!